Megfelel-e korunk tudománya a belé vetett bizalomnak?
Írásomat a Miskolczi-jelenség váltotta ki.
Az apropót ehhez Nagy Sándor írása adja, amelynek üzenete számomra: az általam oly sok időn át igen nagyra becsült tudomány mintha kezdené elveszíteni hitelességét. Pedig ha elveszíti, akkor vége a világnak.
A Miskolczi-jelenséget pedig alaposan ki kell vesézni, még akkor is, ha az látszólag eltér a honlap alap-témakörétől.
Mert kimondott igazság és annak próbaköve nélkül semmiféle realista álláspont nem tartható fent.
Tegyük hát mérlegre: Merre tart ma a tudomány? A kérdést legutóbb egy polémia mellékszálaként is föltettem: Merre is tart ma a tudomány? Alkotnak-e ott bármit is – cikkek tömkelegén túl? A tudás duplázódik-e egyre gyorsabban, avagy a sületlenség hatványozódik mértéktelenül?”
Mára eljutottunk odáig, hogy bátran állíthatjuk: a tudomány elveszíti, elveszítette hitelességét.
1.) A „publikációs nyomás” (termelj mihamarabb minél több cikket) az érték rovására megy – azaz a tudományos tevékenység szeméttermelésbe vált át.
Ez nem is lehet másként, hiszen ha a bevitt (kutatási) energia korábbi szintjéről a zéró felé közelít, úgy a kihozatal is hasonló lesz. Máskülönben a perpetuum mobile valósulna meg a tudományban: Nem fektetünk be semmit, mégis kapunk eredményeket.
2.) A sok öncélú és így értéktelen eredmény között már fel sem tűnik a kifejezetten hamis eredmény. Ennek társadalmi vetületeivel már nap, mint nap találkozunk.
3.) A publikációs nyomás hatására létrejött öncélú dolgozat egyedüli létjogosultsága pedig abban áll, hogy jelezze: a tudomány megnevezésre igényt tartó termék már nem tudomány.Következmények:
a.) Amíg a tudományos elismerés és megbecsültség mértéke kizárólag a szerző publikációs listája, addig csupán a publikációs nyomás fog növekedni minden határon túl.
Mivel effektíve minden homokszem egyedileg is (szeletelve is) „kutatható”, ezen végtelenség primitív kínálatával automatikusan adott a publikációk felfutási lehetősége. Ezekhez új folyóiratok keletkezése ad segítséget, melyek az újabb felkapaszkodó gárdának adnak a semmiből elismerést.
b.) Ebben a tolongásban éppen az Értékes az, ami garantáltan elvész. Ugyanis a ritka és értékes munkát azonnal betemeti a ráhordott vagonnyi pelyva.
Ezt csak valóban hozzáértő bírálatok és elismerések tudják megakadályozni.
c.) A silány publikációkat sorozatban gyártó tudós sokkal inkább kulimunkás, mint a természet titkait gonddal fürkésző kutató.
d.) Ha a tartalom helyett a publikációs lista vagy a citation index a mérce, amely mentén „épül” az Akadémia, akkor ez a testület mindössze a szellemi kulimunkások szakszervezete dicsfényébe öltözhet, és ez előbb-utóbb ráhatással lesz a testület szakmai megítélésére is.
e.) Így nemcsak a tudomány, hanem a tudósok hitelessége is megrendül, nem beszélve az áldozatokkal megteremtett Akadémia hitelességéről.Fentieket két példával illusztrálom.
1, Peter Higgs Nobel-díjas fizikus nyilatkozatából: „I wouldn’t be productive enough for today’s academic system” (Nem lennék elég produktív a mai akadémiai rendszer számára.)
Részletesebben az eredeti interjúból:
„Peter Higgs, the British physicist who gave his name to the Higgs boson, believes no university would employ him in today’s academic system because he would not be considered „productive” enough.
The emeritus professor at Edinburgh University… published fewer than 10 papers after his groundbreaking work, which identified the mechanism by which subatomic material acquires mass, was published in 1964.
He doubts a similar breakthrough could be achieved in today’s academic culture, because of the expectations on academics to collaborate and keep churning out papers. He said: „It’s difficult to imagine how I would ever have enough peace and quiet in the present sort of climate to do what I did in 1964.”
Speaking to the Guardian en route to Stockholm to receive the 2013 Nobel prize for science, Higgs, 84, said he would almost certainly have been sacked had he not been nominated for the Nobel in 1980.”
Magyarul:
Peter Higgs angol fizikus, aki a Higgs-bosonnak (elemi részecske) adta nevét, úgy véli, egyetlen mai egyetem sem alkalmazná őt, mivel „nem eléggé produktív”.
Az Edinburghi egyetem emeritus-professzora… 10-nél kevesebb publikációt számlál 1964 óta, amikor is áttörő munkájában közzétette azt a mechanizmust, mely által a szub-atomi részecskék tömegre tesznek szert.
Kételyeit fejezi ki az irányban, hogy előállhatna hasonló áttörés a jelen akadémiai szerkezet mellett, ahol az elvárások prioritása: a team-szerkezet és a publikáció-gyártás. Elmondása szerint: „Nehéz elképzelni is, honnan a csudából adódna ma az a csend és nyugalom, amely szükséges volt az 1964-es elmélyült munkához, amely meghozta a már ismert eredményeket.”
Útban a 2013. évi fizikai Nobel-díj átvételére, a 84 éves Higgs elmesélte a Guardian-nak, hogy minden bizonnyal az eltanácsolás várt volna rá az egyetemen, ha nem fut be már 1980-ban (máshonnan!) a nevezése a legmagasabb tudományos díjra.
2, Hogy hogyan segítik kiválóságainkat a publikációk presztízshez, majd pozícióhoz, álljon itt tanulságul ez az írás:
„A Publikációból származó Presztízs, a Hatalom és a Tudás összefüggései…”
Ezúton kell elnézést kérnem a nevesített prominens személytől, merthogy esete távolról sem egyedülálló hazai viszonylatban – ám reprezentánsként egy másik egybeesés folytán rá kellett, hogy essen a választás.Dég, 2020. február 3.
Fuggerth Endre
okl. vegyész itt megjelent írását a honlapra adaptálta: Király József
Az apropót ehhez Nagy Sándor írása adja, amelynek üzenete számomra: az általam oly sok időn át igen nagyra becsült tudomány mintha kezdené elveszíteni hitelességét. Pedig ha elveszíti, akkor vége a világnak.A Miskolczi-jelenséget pedig alaposan ki kell vesézni, még akkor is, ha az látszólag eltér a honlap alap-témakörétől.
Mert kimondott igazság és annak próbaköve nélkül semmiféle realista álláspont nem tartható fent.
Tegyük hát mérlegre: Merre tart ma a tudomány? A kérdést legutóbb egy polémia mellékszálaként is föltettem: Merre is tart ma a tudomány? Alkotnak-e ott bármit is – cikkek tömkelegén túl? A tudás duplázódik-e egyre gyorsabban, avagy a sületlenség hatványozódik mértéktelenül?”
Mára eljutottunk odáig, hogy bátran állíthatjuk: a tudomány elveszíti, elveszítette hitelességét.
1.) A „publikációs nyomás” (termelj mihamarabb minél több cikket) az érték rovására megy – azaz a tudományos tevékenység szeméttermelésbe vált át.
Ez nem is lehet másként, hiszen ha a bevitt (kutatási) energia korábbi szintjéről a zéró felé közelít, úgy a kihozatal is hasonló lesz. Máskülönben a perpetuum mobile valósulna meg a tudományban: Nem fektetünk be semmit, mégis kapunk eredményeket.
2.) A sok öncélú és így értéktelen eredmény között már fel sem tűnik a kifejezetten hamis eredmény. Ennek társadalmi vetületeivel már nap, mint nap találkozunk.
3.) A publikációs nyomás hatására létrejött öncélú dolgozat egyedüli létjogosultsága pedig abban áll, hogy jelezze: a tudomány megnevezésre igényt tartó termék már nem tudomány.Következmények:
a.) Amíg a tudományos elismerés és megbecsültség mértéke kizárólag a szerző publikációs listája, addig csupán a publikációs nyomás fog növekedni minden határon túl.
Mivel effektíve minden homokszem egyedileg is (szeletelve is) „kutatható”, ezen végtelenség primitív kínálatával automatikusan adott a publikációk felfutási lehetősége. Ezekhez új folyóiratok keletkezése ad segítséget, melyek az újabb felkapaszkodó gárdának adnak a semmiből elismerést.
b.) Ebben a tolongásban éppen az Értékes az, ami garantáltan elvész. Ugyanis a ritka és értékes munkát azonnal betemeti a ráhordott vagonnyi pelyva.
Ezt csak valóban hozzáértő bírálatok és elismerések tudják megakadályozni.
c.) A silány publikációkat sorozatban gyártó tudós sokkal inkább kulimunkás, mint a természet titkait gonddal fürkésző kutató.
d.) Ha a tartalom helyett a publikációs lista vagy a citation index a mérce, amely mentén „épül” az Akadémia, akkor ez a testület mindössze a szellemi kulimunkások szakszervezete dicsfényébe öltözhet, és ez előbb-utóbb ráhatással lesz a testület szakmai megítélésére is.
e.) Így nemcsak a tudomány, hanem a tudósok hitelessége is megrendül, nem beszélve az áldozatokkal megteremtett Akadémia hitelességéről.Fentieket két példával illusztrálom.
1, Peter Higgs Nobel-díjas fizikus nyilatkozatából: „I wouldn’t be productive enough for today’s academic system” (Nem lennék elég produktív a mai akadémiai rendszer számára.)
Részletesebben az eredeti interjúból:
„Peter Higgs, the British physicist who gave his name to the Higgs boson, believes no university would employ him in today’s academic system because he would not be considered „productive” enough.
The emeritus professor at Edinburgh University… published fewer than 10 papers after his groundbreaking work, which identified the mechanism by which subatomic material acquires mass, was published in 1964.
He doubts a similar breakthrough could be achieved in today’s academic culture, because of the expectations on academics to collaborate and keep churning out papers. He said: „It’s difficult to imagine how I would ever have enough peace and quiet in the present sort of climate to do what I did in 1964.”
Speaking to the Guardian en route to Stockholm to receive the 2013 Nobel prize for science, Higgs, 84, said he would almost certainly have been sacked had he not been nominated for the Nobel in 1980.”
Magyarul:
Peter Higgs angol fizikus, aki a Higgs-bosonnak (elemi részecske) adta nevét, úgy véli, egyetlen mai egyetem sem alkalmazná őt, mivel „nem eléggé produktív”.
Az Edinburghi egyetem emeritus-professzora… 10-nél kevesebb publikációt számlál 1964 óta, amikor is áttörő munkájában közzétette azt a mechanizmust, mely által a szub-atomi részecskék tömegre tesznek szert.
Kételyeit fejezi ki az irányban, hogy előállhatna hasonló áttörés a jelen akadémiai szerkezet mellett, ahol az elvárások prioritása: a team-szerkezet és a publikáció-gyártás. Elmondása szerint: „Nehéz elképzelni is, honnan a csudából adódna ma az a csend és nyugalom, amely szükséges volt az 1964-es elmélyült munkához, amely meghozta a már ismert eredményeket.”
Útban a 2013. évi fizikai Nobel-díj átvételére, a 84 éves Higgs elmesélte a Guardian-nak, hogy minden bizonnyal az eltanácsolás várt volna rá az egyetemen, ha nem fut be már 1980-ban (máshonnan!) a nevezése a legmagasabb tudományos díjra.
2, Hogy hogyan segítik kiválóságainkat a publikációk presztízshez, majd pozícióhoz, álljon itt tanulságul ez az írás:
„A Publikációból származó Presztízs, a Hatalom és a Tudás összefüggései…”
Ezúton kell elnézést kérnem a nevesített prominens személytől, merthogy esete távolról sem egyedülálló hazai viszonylatban – ám reprezentánsként egy másik egybeesés folytán rá kellett, hogy essen a választás.Dég, 2020. február 3.
Fuggerth Endre
okl. vegyész itt megjelent írását a honlapra adaptálta: Király József
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a Reális Zöldek Klub társadalami szervezet részére juttatott támogatásával 300 Ft értékben. Bankszámlaszámunk: 11702036-20584151 (OTP) A Fővárosi Bíróság végzése a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről itt található. |
Teljesen véletlenül beütöttem a keresőbe: „radiative forcing magyarul”.
Fájdalmas volt az eredményeket olvasni. Ahogy a cikk írja, a semmi igen alapos, tudományos vizsgálata, hamis premisszák magától értetődőnek (axiómának) történő elfogadása. Mindez phD doktori értekezésként, vagy MTA-tag doktor tollából a Magyar Tudomány folyóiratból. Jellemző, hogy szinte semmi saját megállapítás, felfedezés, annál több hivatkozás amerikai forrásokra. Mintegy mentségként:
„Bocs, tudom, hogy hülyeséget írok, dehát itt a megfellezhetetlen forrás, én csak átveszem tőlük.”