Még egyszer az ausztráliai erdő- és bozóttüzekről
A váratlan nagy visszhang, illetve néhány értetlenségről tanúskodó hozzászólás szükségessé teszi, hogy foglalkozzunk az ausztráliai tűzesetek további aspektusaival.
A váratlan nagy visszhang, illetve néhány értetlenségről tanúskodó hozzászólás szükségessé teszi, hogy foglalkozzunk az ausztráliai tűzesetek további aspektusaival.
Markus Rex, az Északi sarkvidéki klímakutató expedíció vezetője: A klímamodellek csak találgatnak, mennyivel lesz melegebb az évszázad végéig. És minden klímamodell egy kicsit másképp találgat, a melegedés mennyire fog függeni a CO2-koncentrációtól.
A német klímhisztéria a kisgyerekeket és fiatalokat instrumentalizálja a klasszikus baloldali diktatúrákra elmlékeztető módon, amennyiben az idősebb generációk ellen uszítja őket.
A hivatásos pánikkeltők megpróbálják az ausztráliai bozóttüzeket is a globális felmelegedés rovására írni. Írásunk a tényleges helyzetről tájékoztat.
Gondolatok a klímarögeszme közgazdasági aspektusairól.
Tények és latolgatások mellett,
FRISS hír Amazóniából:
Sejtettük, hogy nem mindent tiszta eszközökkel vezényeltek le az IPCC megalakulása körül. A brutális valósággal most szembesülünk. A szervezet létrehozását hatalmas befolyással rendelkező pénzügyi körök kezdeményezték. A cél a meggazdagodás volt. Egy insider visszaemlékezik.
Képmutató világban élünk. Képmutató a politika, a médiák, a klímatüntetők. A nyugati sajtó készségesen teret ad minden ostoba kezdeményezésnek, ha a fehér emberek számának csökkentésről van szó.
Szólás és kutatás szabadsága – magától értetődő dolgok egy demokráciában. Németország viszont a legjobb úton van egy NDK 2.0 irányába, amit ennek a szabadságnak a korlátozása is mutat.
A szélsőbalos csürhe, amely nem létezhetne állami pénzügyi támogatás és a médiák jóakaratú hozzáállása nélkül, úgy érvel, ők csak a nácik pofáját akarják beverni. Hogy kik a nácik, azt ők döntik el.
Ürge-Vorsatz Diána, IPCC alkalmazásban álló professzor asszony az Északi sarkvidék jégtömegének elolvadásával riogat. De
•sem az Északi sarkvidékre vonatkozó prognózisok felsülését,
•sem a tömeg és felület közötti hatalmas ellentmondást,
•sem a tömegre vonatkozó kutatóintézeti adatok óriási szórását,
•sem a jég kiterjedésének 1980 előtti időszakonkénti növekedését (a növekvő CO2-koncentráció ellenére)
•sem a csökkenés 2006-os megállását,
•sem az ellentétes Déli sarkvidéki tendenciákat
nem tematizálja.
