Tesztoldal
Aki tisztában van a négy alapművelettel, a középiskolás szintű fizikai, energetikai számításokkal, az tudja: lehetetlen, megvalósíthatatlan vállalkozás a Net Zero, a zéró kibocsátás, azaz, hogy annyi CO2-t bocsássunk ki, mint amennyinek meg tudjuk oldani elnyeletését. Természetesen mindevvel a rögeszme protagonistái is tisztában vannak, mégis erőltetik az emberiség egy részére.
Nem, ne higgyük, hogy a szélenergia termelés megfelel a fenntartható energiatermelés akárcsak egy kritériumának is. Gigantikus, örökre elvesző anyagfelhasználások, hulladéklerakókat megtöltő rotorlapok. Még siralmasabb a kép, ha mindezt egy MWh-ra vetítjük és összehasonlítjuk például az atomenergia-termeléssel.
Az Európa gazdaságának elpusztítására fölesküdött erők 2021.7.14-én akarják az unió népeit visszafordíthatatlanul a tönkretétel pályájára állítani. Persze Európa lakosainak vajmi kevés fogalmuk van erről. Azonban: fiaink és unokáink átkozni fogják ezt a napot, és átkozni minket, hogy nem akadályoztuk meg az ámokfutást a kezdetekkor.
Mindenki látott diákkorában vízbontást egyenárammal. Még a politikusok is. Az más kérdés, hogy ha a költségeket nézzük, az egészet sürgősen el kell felejteni – egészen addig, amíg el nem fogynak a fosszilis energiahordozók a Földről. A másik rossz hírünk, hogy a véletlenszerűen termelő áramforrások háromszor olyan drágán termelik az elektromos áramot, mint az atomerőművek. Tehát: ha már hidrogéngazdaság, akkor csak atomerőmű alapon. Ez viszont megint dugába döntené a zöldbalos fantazmagóriákat.
Áramszolgáltatás megújuló energiaforrásokkal – a fantazmagória bukásra van ítélve. Még néhány év, és általános lesz ez a felismerés. De hol lesznek már akkor a célkitűzés megfogalmazói, és a dekarbonizálás erőszakos és megszállott hívei? Egy történelmi tévút szereplőiként hullnak ki az emlékezetből. Amit itt hagynak maguk után: romhalmaz és gigantikus adósságok.
A németországi Zöldek kivételével már mindenki tudja: Az ún. megújuló energiaforrások (szélturbinák, napelemek) nem (csak) olyankor termelnek, amikor szükség volna rájuk, hanem olyankor (is), amikor csak úgy lehet a termelt áramtól megszabadulni, hogy egy kis pénzt is teszünk melléje. Ez a kis pénz az év első négy hónapjában több mint egymilliárd euró volt. Másik rossz hírünk: A Zöldek (a médiák segítségével) úgy rángatják a német belpolitikát, mint farok a kutyát.
Petz Ernő professzor úr újabb elemzést közöl a német energiatermelés, export, import számadatairól.
A német energiapolitikát így lehet összefoglalni:
Méregdrágán termelünk, olcsón eladunk (vagy teszünk hozzá egy kis pénzt, csak vigye valaki) és drágán vásárolunk.
A kínai delegáció aktívan részt vett a Párizsi klímacsúcson (2016) és meg is szavazta a záródokumentumot, majd aláírta az egyezményt. Elvileg tehát csatlakozott a klímavédelmi politikához, azzal a kitétellel, hogy majd csak 2030 után áll módjában a szén-dioxid kibocsátást csökkenteni. Az indoklás egyszerű és morálisan elfogadható: a kínai emberek elvárásainak megfelelően szeretnék ugyanazt a gazdaságfejlesztési és jóléti pályát befutni, amint tették a fejlett nyugati országok az elmúlt két évszázadban.
A COVID-19-el összehasonlítva a klímaváltozás egy „nem-probléma”. A klímavédelem kizárólagosan számítógépes modelleken alapul, és ezek alapján próbál a távoli jövőbe tekinteni. A jelenlegi egészségügyi-szükséghelyzetben az önök figyelmét elsősorban az emberek felé kell fordítaniuk! Kérjük, állítsák le a nulla-szénkibocsátási ambícióikat egy időre, amíg a világ a halálos globális krízissel küzd. Igen, szükségállapotban vagyunk, de nem a klíma miatt!
Az USA és Japán jó példa a racionális klíma- és energiapolitika követésére az ideologikus, és a tudomány által nem igazolt klímavédelmi politika helyett, Láthatjuk továbbá, hogy az ENSZ tagországok többsége sem akarja, ill. nem is tudja az ENSZ klímavédelmi célokat teljesíteni. Gondoljunk csak Kínára, Indiára és általában a fejlődő országokra. Még az ENSZ klímacsúcsokra is egyre kevesebben mennek el, különösen, ha még meg is sértenek egyes országokat. Megrendült világrend? – kérdezhetjük. Igen az, főleg, ha nem csak a félrecsúszott klímapolitikára gondolunk.