A főáramú narratívát követő tudóstársadalom kardinális hibái:
1, Feltételezik, hogy míg 1850 előtt számos tényező befolyásolhatta a Föld klímájának alakulását, azóta egyedül a CO2-koncentráció felelős az éghajlat változásáért.
2, Bár nem vitatják a vízgőz meghatározó szerepét és mennyiségét, megmagyarázhatatlan módon csak a CO2-re koncentrálnak, mint IR-aktív (az infravörös sugárzást elnyelő majd újra kisugárzó), köznapi megnevezéssel üvegházhatású gázra.
Kategória: Király József
Miért növekszik az atmoszféra CO2-tartalma?
Légköri CO2 források és elnyelők nettó izotópos szignatúrája: nincs változás a kis jégkorszak óta
Karbonciklus modellezés – a természetes és antropogén CO2 tartózkodási ideje a légkörben
Jelen tanulmány rámutat: évtizedekkel ezelőtt volt már tudományos véleménykülönbség, eszmecsere az ’emerokozta globális felmelegedésről, azaz, hogy a fosszilis tüzelőanyagok égetése hozzájárul-e a Föld átlaghőmérsékletének emelkedéséhez, és ha igen, milyen mértékben. Segalstad részletesen bemutatja, milyen hamistítások, torzítások vezettek az IPCC által képviselt mai állásponthoz.
Hamisak voltak a múltbeli CO2-koncentrációk, hamis a CO2 légkörből óceánba történő távozásának sebessége, hamisak a jégmag CO2-tartalmára vonatkozó adatok, az IPCC hamisan értelmezi a szénizotópos vizsgálati eredményeket.
A dogma alátámasztására az IPCC-gépezet az „óceáni kitérési tényezővel (evasion factor)“ még egy új flogiszton-elméletet is felállított.
Klíma és energia – 25 nem közismert tény
A szerző számos téveszmével számol le az energia – éghajlat kérdéskörből. Teszi ezt amerikai szemszögből, de a tények ismerete számunkra is hasznos.
Nem, nem omlik össze az AMOC, az atlanti-óceáni áramlási rendszer
Mennyi az annyi?
Újabb hidegrekordok
Kiadná az áert árendába… (Gondolatok a CO2-kvótáról)
Viszlát, tudomány!
Jelen bejegyzés csak áttételesen kapcsolódik az éghajlatvédelemhez, az ’emberokozta globális felmelegedés nevű fikcióhoz. Viszont rámutat, milyen világban élünk, hova jutott Amerika alig 50 év alatt, milyen mértékű a tudomány meghátrálása az ideológiai nyomulás előtt, milyen könnyen adnak fel a tudósok magától értetődő, kétszerkettő egyszerűségű pozíciókat.