Tesztoldal
A tanulmány összefoglalja a klímahisztéria legfontosabb elemeit. Ezeket sorra megcáfolja. A fizikai-kémiai alapok rövd ismertetése után pontról pontra levezeti, miért nem okozhat a CO2 légköri koncentráció növekedése globális felmelegedést. A végén kitér arra, mi lehet a pánikkeltés oka és kiknek áll az érdekében.
A Magyar Hang 2019. augusztus 30-i számában Mangel Gyöngyi riportot készített Bartholy Judit meteorológussal, klímakutatóval, az ELTE meteorológiai tanszékének egyetemi tanárával, az MTA doktorával. A riportban a klímahisztéria minden regiszterét megszólaltatja a professzor asszony. Jelen írásunkban ezekre reagálunk klímarealista szemszögből.
E sorok írója megfogadta magának, hogy nem foglalkozik a Greta-hisztériával, annyira gyerekesnek és komolytalannak ítélte meg a jelenséget. A Nobel-békedíj kilátásba helyezése Greta Thunberg számára megmásította elhatározását.
Henryk M. Broder németországi publicista tükröt tart a társadalom elé: A Greta-hisztéria az általános hisztéria és képmutatás jele.
Vészes, végzetes, eddig soha nem tapasztalt klímaváltozás, valamint hokiütő-görbe, – ezek a fogalmak szétválaszthatatlanul összeforrtak Michael E. Mann nevével.
Mann volt az, aki szakemberek, politikusok, újságolvasók és TV-nézők millióit befolyásolta félrevezette görbéjével húsz éven át.
A klímariogatók utolsó mentsvárként a 97 % konszenzus mítoszához menekülnek. Ami éppúgy nem igaz, mint maga a mítosz.
Jégkorszakok és meleg periódusok évmilliók óta váltják egymást. Az IPCC milliós költségvetéssel próbálja elhitetni az ember okozta globális felmelegedést.
„Ha most nem cselekszünk, akkor vége a Földnek!” – üzenik a hivatásos riogatók. Cselekvés alatt természetesen az adófizetők pénzének feneketlen hordóba töltögetését értik milliárdos nagyságrendben. A baj csak az, hogy a riogatások rendre felsülnek. Már ötven éve. Már nem tudunk nekik hinni.