Viszlát, tudomány!

Jelen bejegyzés csak áttételesen kapcsolódik az éghajlatvédelemhez, az ’emberokozta globális felmelegedés nevű fikcióhoz. Viszont rámutat, milyen világban élünk, hova jutott Amerika alig 50 év alatt, milyen mértékű a tudomány meghátrálása az ideológiai nyomulás előtt, milyen könnyen adnak fel a tudósok magától értetődő, kétszerkettő egyszerűségű pozíciókat. Nyugat-Európa buzgón követi Amerikát, és csak idő kérdése, hogy nálunk is szárba szökkenjen a vetés.

E sorok írójának volt alkalma fiatalemberként beszélni egy USA-egyetemet megjárt magyar oktatóval. Akkoriban ez még nagy ritkaságnak számított. Az illető elmondása szerint a tankönyvi anyag tudása magától értetődő és általános, a diákok motiváltak, a professzorok pedig igyekeznek a kötelező anyag fölött mindig valami pluszt is átadni a diákoknak. Az is köztudott, hogy a Harvard a világ legrangosabb egyetemei közé tartozik.

Nézzük meg tehát, hol tartunk 2024-ben.

Carole Hooven evolúcióbiológiát oktatott a Harvard-Egyetemen. Szakterülete ezen belül a viselkedési endokrionológia volt, azaz, hogyan befolyásolják a hormonok a viselkedést. Hormonok és viselkedés c. kurzusát az egyetem lapja, a Harvard Crimson a „tíz legjobb, kipróbált és igaz” közé sorolta.

Hooven 2021-ben szerepelt a Fox TV egyik műsorában, melyben helytelenítette, hogy egyetemi professzorok visszakoznak az olyan egyértelmű tudományos kifejezések használatától, mint férfi, nő és terhes nő.

Elmondta, hogyan határozzák meg a biológusok a férfit és a nőt, és amellett érvelt, hogy ezek felbecsülhetetlen értékű kifejezések, amelyekről különösen a természettudományos oktatóknak nem szabad lemondaniuk az ideológusok nyomására válaszul. Hangsúlyozta, hogy „a biológiával kapcsolatos tények megértése nem akadályozhat bennünket abban, hogy tisztelettel bánjunk az emberekkel, elfogadhatjuk nemi identitásukat, és használhatjuk az általuk preferált névmásokat”.

Rámutatott, hogy a pedagógusok egyre inkább cenzúrázzák magukat, attól tartva, hogy a „rossz” nyelvezet használata miatt megbélyegzik vagy akár ki is rúghatják őket.

A cenzúra részben a növekvő DEI komplexum eredménye, amely számos intézményben erősen megvetette lábát.

Itt az ideje, hogy megismerjük, mit is takar ez a bűvös szó.

DEI a diversity, equity & inklusion mozaikszava, amit a sokszínűség, méltányosság és befogadás szavakkal lehet fordítani. Mindezek csak a fehér társadalomra kötelezők, tehát csak a fehéreknek kell a nemfehérek térhódítását tűrni a sokszínűség jegyében, csak nekik kell a méltányosság címe alatt mindent elviselni a színesektől, és csak nekik kell a színeseket befogadni. Illetve csak a fehér társadalmaknak kell jó képet vágni minden ostobasághoz, elsősorban nekik kell piedesztálra emelni az áltudományt és a destruktív viselkedést.

A normák betartását a DEI bizottságok felügyelik, melyek ott vannak minden egyetemen, minden tanszéken.

A Harvardon vannak központi DEI irodák, amelyeket professzionális személyzet vezet, élükön a sokszínűségért és befogadásért felelős főtisztviselővel (CDIO), amelynek küldetése, hogy „olyan egyetemi légkört teremtsen, amely barátságos, befogadó, tiszteletteljes, elfogultságtól és zaklatástól mentes”. Számos tanszéki DEI-bizottság vagy „munkacsoport” is létezik, amelyek jellemzően oktatókból, személyzetből és végzős hallgatókból állnak.
Innen, Kelet-Európából nézve mindez szürreális, és emlékeztet Mao Vörös Gárdájára. Mao Ce Tung üdvözletét küldi a pokolból c. írásunkban utaltunk rá, a Mao-féle kulturális forradalom idején hogyan gyötörték a diktátor fiatal kegyeltjei az egyetemi oktatókat. Idéztünk egy Tutiblog bejegyzésből, amely többek között így ír:
„Kb. másfél-kétmillió embert öltek meg ezek a gyerekek, hogy megszabadítsák Kínát a reakciós és burzsoá elemektől, akik nem akarták folytatni a 30-40 millió halottal járó gazdasági csodát, a Nagy Ugrást.” A forrás ma csak az archive.org-on érhető el.

A lavina elindul

A tanszéki DEI-bizottságot egy színes hölgy, bizonyos Laura Simone Lewis, utolsó éves hallgató vezette, aki Hooven tárgyszerű és szakmai megállapításait a twitteren károsnak és transzfóbnak nevezte. Hooven a kérdés tisztázását és párbeszédet ajánlott fel Lewisnek – ugyancsak a twitteren.

Erre lettek figyelmesek úgy a nagyobb médiatermékek, mint a kattintásvadász blogok:

A Harvard professzorát, aki nem hajlandó használni a „terhes emberek” kifejezést, és ragaszkodik a „nőhöz”, woke kollégája transzfóbiával vádolja.

Tanszéki kollégái megvádolták Hoovent, hogy szándékosan bántotta Laurát, „leütötte” és veszélyeztette a „közösség”, különösen az egyetemisták biztonságát. Hooven állhatatos maradt:

„Lehetünk tekintettel mindenki igényeire és identitására, tanúsíthatunk velük szemben érzékenységet, miközben ragaszkodunk a biológiai valósághoz is.”

Eközben megszólalt a a Harvardon végzett öregdiákok szövetsége is, azt állítva, hogy
Laura „több napos személyes zaklatást, rasszista bántalmazást és fizikai bántalmazással való fenyegetést szenvedett el, miután [Hooven] felerősítette válaszát”.
Hooven főnökei viszont bölcsebbnek látták a hallgatást, mert a helyzet „optikája” megakadályozza a vele való szolidaritást.

Ezután egy Hooven számára idegőrlő vádaskodás-védekezés periódus következett, aminek végére azt kellett látnia, hogy kurzusára immár egy doktorandusz sem mer jelentkezni tanársegédként. Ezt depresszió, gyógyszeres kezelések követték, majd Hooven, aki avval számolt, hogy még nagyon sokáig folytatja oktatói tevékenységét, kénytelen volt 57 évesen nyugdíjba menni. A csőcselék elintézte, és senki nem mert mellette kiállni.

Hooven itt számol be részletesen a történtekről:

Carole Hooven: Miért hagytam el a Harvardot? | A szabad sajtó (thefp.com)

Közzétevő záró megjegyzése az általa a középiskolában ötven évvel ezelőtt tanultak alapján:

Egy felnőtt ember 3 720 000 000 000 (3,72*10^12, avagy háromezer-hétszáz milliárd) sejttel rendelkezik. Ezek mindegyikében van 22 pár testi kromoszóma (autoszóma) és két nemi kromoszóma (gonoszóma): nőknél XX, férfiaknál XY kromoszómák. Akármilyen csonkításnak, herélésnek veti alá magát egy férfi, akármilyen hormonkezelést, hormonelfojtást kapnak ezek a nők és férfiak, kromoszómakészletük nem változik. Életük végéig.

Honlapunkon föltettük már a kérdést, Quo vadis Germania. Most megkérdezzük: Quo vadis Amerika?

2024. január
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök

Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben. Bankszámlaszámom: – Király József – 10205000-12199224-00000000 (K&H) A közleményben kérjük megadni: klímarealista.