Honlapunkon többször foglalkoztunk a Nettó Zéró nevű légvár megépítésének lehetetlenségével.[1] Rámutattunk, milyen veszélyes egy lépést is tenni ebbe az irányba, milyen gigantikus összegek mennek a feneketlen hordóba, illetve a hordó alatt markukat tartó befolyásos csoportok zsebeibe.
Két német mérnök most hat forgatókönyvet alkotva elvégezete azokat a számításokat, melyek elvégzése Németországban a klímarögeszmés, (civil foglalkozására nézve) mesekönyvíró és németgyűlölő Robert Habeck által vezetett Gazdasági Minisztérium feladata volna. Nota bene, ezeket a számításokat nálunk sem végezte el az Energiaügyi Minisztérium, illetve szakmai elődjei.
A két német tudós rövid életrajza:
Dipl.-Ing. Klaus Maier: 1951-ben született, híradástechnikai mérnöki tanulmányokat folytatott (elektrotechnika és informatika). 35 évig kutatás-fejlesztésben dolgozott, többek között nemzetközi kutatási projektekben. 2014-es nyugdíjazása után 10 tanulmányt, számos cikk és egy könyvet írt az energiafordulatról. A Baden-Württembergi tartományi parlamentben a hidrogéngazdaság szakértője, a 2022-es stuttgarti Energiafordulat konferencia társszervezője.
Dr. Andreas Geisenheiner: 1947-ben született, vegyészetet tanult. A vegyipari művelettani tudományok doktora. A cellulóz- és papíripar több üzemében dolgozott műszaki főmunkatársként. 2012-ben történt nyugdíjazása után: szakelőadások és cikkek éghajlati és energetikai kérdésekről, a 2022-es stuttgarti Energiafordulat Konferencia társszervezője.
A szerzők által írt tanulmány címe:
Energiafordulat-forgatókönyvek Németországban 2040 körül.
Terjedelme 86 oldal, innen letölthető.
A tanulmányt Manfred Haferburg cikke alapján ismertetjük, illetve idézünk a tanulmány megállapításaiból. Róla érdemes tudni, hogy a drezdai TU-n tanult atomenergetikát, és villámkarriert futott be az akkori NDK egyetlen atomerőművében, Greifswaldban. Renitens politikai megjegyzései miatt az NDK-ban osztályellenségnek nevezik ki (ez a legsúlyosabb jelző volt), és így egy ideig a Stasi börtönében volt Hohenschönhausenben. Az újraegyesítés után egy nemzetközi szervezetnek dolgozva számos atomerőmű biztonságát ellenőrizte.
A hivatalos német légvárépítő álláspont szerint Németország 2045-re „klímasemleges” lesz, azaz betiltja az olyan energiaforrásokat, amelyek szén-dioxidot bocsátanak ki. Nincs szénből, gázból vagy olajból származó áram, nincs atomenergia, nincs dízel, kerozin vagy benzin a közlekedésben, fűteni csak árammal és hőszivattyúkkal lehet, az ipar energiahordozóként csak elektromos áramot vagy hidrogént használhat.
Sem Habeck, sem több ezer főt foglalkoztató minisztériuma nem meri a kérdést föltenni, megvalósíthatók-e az elképzelések.
Egy ilyen kérdésföltevés ugyanis előrevetítené egy olyan válasznak a lehetőségét, amely határozottan és egyértelműen negatív volna. Azaz, hiába az éghajlatvédelemre, energiafordulatra elköltött ezermilliárdok, a Nettó Zéró megvalósíthatatlan.
Tehát amit a minisztérium nem tud (nem szabad, vagy nem akar tudni), azt most a két szorgalmas mérnök kiszámolta. A hat különböző forgatókönyvben különböző technológiákat vesznek figyelembe az épületek fűtésére, a technológiai hőtermelésre és a közlekedésre szánt energia biztosítására és átalakítására. Ennek eredményeképpen mennyiségi kimutatások születtek többek között az egyes energiaforrások mennyiségéről, az energiafajták várható igényéről, a rendelkezésre állás rugalmasságáról, a szükséges erőművek számáról és az ebből eredő CO2-kibocsátásról. A kimutatásokat költségbecslések egészítik ki. A tanulmány néhány nappal ezelőtt jelent meg, azaz került fel az internetre. A tanulmány számítási módszerei és az értékelési kritériumok érthetőek és teljesen értelmesnek tűnnek – olyan emberektől, akiknek ez nem a munkájuk, és akiket ezért nem fizetnek meg, figyelemre méltó teljesítmény. A munka nyilvános, meg lehet osztani, illetve az lenne a legjobb, ha minél többen értesülnének róla.
Mit tartalmaz a tanulmány, és milyen eredményekre jutottak a szerzők?
Hat különböző forgatókönyvben hasonlítják össze a különböző energiaforrások és a megfelelő energiaátalakítási technológiák kombinációit egységes értékelési kritériumok alapján, hogy meghatározzák, hogyan képzelhető el a német energiaellátás 2040-ben. A forgatókönyvek a kizárólag megújuló energiaforrásokon alapuló önellátó energiaellátás zöld elképzelésétől – a fosszilis tüzelőanyag bázisú, túlnyomórészt hagyományos energiaellátásig terjednek. A forgatókönyvek vizsgálják a variációkat a hazai energiatermeléstől a kiterjedt importig. Ily módon kísérletet teszünk a lehetőségek széles skálájának bemutatására és összehasonlítására.
A dolgozat célja nem egy alternatív energiaátmenet (beleértve a technikai átalakulási folyamatot is) feltalálása, hanem annak tisztázása, hogy milyen alapvető energiaellátási koncepciók léteznek, és ezek milyen következményekkel járnának. A Szövetségi Gazdasági Minisztériummal ellentétben a szerzők nem álmodoznak. A jólét fenntartása érdekében 2040-re állandó hasznos energiaszintet feltételeznek. A számításokban nem hagyják figyelmen kívül az új technológiák (hőszivattyúk, e-mobilitás) energetikai előnyeit, és a lehetséges energia-megtakarításokat sem. Ez azonban nem menti meg az energiaátállást.
Lássuk tehát a forgatókönyveket:
1. sz. forgatókönyv: Energiát egyedül a megújuló energiaforrások szolgáltatnak az önellátó hidrogéngazdasággal kombinálva. A kizárólag megújuló energiákon alapuló, dekarbonizált és önellátó „teljesen elektromos társadalmat” vázolja fel, mint az energetikai átmenet zöld végcélját.
2. sz. forgatókönyv: Energiaforrások a megújuló energia, az atomenergia és a hidrogén. A koncepció feltételezi a zöld hidrogén teljes importját és az atomenergia újbóli bevezetését.
3. sz. forgatókönyv: Az energiaforrások a megújuló energia, a gáz, a szén, a kőolaj és a hidrogén. A forgatókönyv feltételezi, hogy a CO2-kibocsátás csak 50 %-kal csökken, amit azért fogadható el, mert feltételezik, hogy már ekkora kibocsátás-csökkentésnél sem növekszik tovább a légköri CO2-koncentráció. A forgatókönyv a második legmagasabb CO2-emisszióval számol.
4. sz. forgatókönyv: A forgatókönyv elbúcsúzik a teljes dekarbonizáció koncepciójától. Az energiaforrások a megújuló energia, gáz, olaj, saját hidrogéntermelés és atomenergia. Ez a forgatókönyv azt vizsgálja, hogy a várható beszerzési problémák miatt mekkora CO2-megtakarítás érhető el a széntüzelésű energia elkerülése és a hidrogénimport minimalizálása révén. A koncepció számol az e-fuel üzemanyag részleges bevezetésével.
5. sz. forgatókönyv: A forgatókönyv elengedi a teljes dekarbonizációt. Az energiaforrások megújuló energia, gáz, olaj és atomenergia. Ez az elképzelés az iparleépítés elkerülésére törekszik, és bevált technológiát alkalmaz anélkül, hogy csökkenteni akarná a meglévő CO2-kibocsátást. További cél volt a megújuló energiaforrások elburjánzásának korlátozása, valamint az iparosodott ország fenntartása és a visszatérés az atomenergiához. A forgatókönyv eltekint a hidrogénstratégiától. A közlekedésben valamelyest növekszik az elektromos energia részaránya, az ipar hozzáfér a fosszilis energiahordozókhoz.
6. sz. forgatókönyv: Rendelkezésre álló energiaforrások a megújuló energia, az atomenergia, a kőolaj, a földgáz és a hidrogén, azzal a feltétellel, hogy 1990-hez képest 80 százalékkal csökkenjen a szén-dioxid-kibocsátás, ahogyan az eredeti cél 2050-re szólt, amikor még nem törekedtek a teljes szén-dioxid-mentesítésre.
Mit mutatnak a számítások?
Az 5. forgatókönyv az egyetlen, amely műszakilag megvalósítható.
Az összes többi forgatókönyv műszakilag megvalósíthatatlan. Ami az anyagszükségletet, a szakképzett munkaerőigényt és a lakossági elfogadást illeti, a véletlenszerűen rendelkezésre álló, időjárásfüggő energiák szükséges bővítése a jelenlegi szintnek egyes esetekben jóval több mint ötszörösére emelkedik. Emellett az ún. megújuló energiák (szél- és fotovoltaikus rendszerek) szükséges bővítése messze meghaladja a prognosztizált 2 %-os területfelhasználást. A 2 százalékos földhasználat J. Trittin, korábbi környezetvédelmi miniszter (ZÖLDEK) előrejelzéséhez hasonlítható, aki 2004-ben azt mondta, az energiafordulat nem fogja a családokat jobban megterhelni, mint egy gombóc fagylalt (2004-ben: kb. 0,50 €cent). A családok ma ehelyett ennek húszszorosát, nemzeti szinten évente 42 milliárd €-t fizetnek a zöld fantazmagóriákra.
A 2019-hez képest a többletköltségek népgazdasági szinten a CO2-megtakarítás növekedésével aránytalanul nőnek.
Az 50 százalékos CO2-megtakarításnál (3. és 4. forgatókönyv) 50 %-os,
80 százalékos CO2-megtakarításná (6. forgatókönyv) 150 %-os,
100 százalékos CO2-megtakarításnál (1. és 2. forgatókönyv) pedig 200-400 %-os
többletköltséget igényelnek a 2019-es szövetségi költségvetéshez képest. Ez azt jelenti, hogy a dekarbonizáció költségei Németország számára évi 500-1200 milliárd euróra emelkednének, ha az energiaszektorban a teljes CO2-elkerülés valósulna meg. Ez a jelenlegi tonnánkénti 45 eurós CO2-adó tízszeresének felelne meg. Ilyen nagyságrendű többletköltségek gazdaságilag nem indokolhatók.
Mindez olyan mértékben gyengítené a német termékek versenyképességét a világpiacon, hogy a növekvő munkanélküliség, a csökkenő adóbevételekkel és a növekvő szociális kiadásokkal együtt társadalmi elszegényedéshez, majd szociális robbanáshoz vezetne. A németek egy gyorsuló, lefelé tartó spirális pályára kerülnének.
A megvalósíthatóságot a tanulmány 9.3 fejezete tárgyalja, 15 kritérium alapján.
Mint az ábra is mutatja, egyedül az 5. sz. forgatókönyv nem tartalmaz megvalósíthatatlan minimális követelményt. Ennek viszont a legmagasabb a fajlagos CO2-kibocsátása, illetve az energiaimport-hányada.
A CO2-kibocsátás mérőszámai (csak Németországban, az import energiánál a külföldi kibocsátást nem veszik figyelembe) millió t/év:
| S1 | S2 | S3 | S4 | S5 | S6 |
| 0 | 0 | 461 | 391 | 621 | 218 |
Energia importhányad %:
| S1 | S2 | S3 | S4 | S5 | S6 |
| 0 | 60 | 61 | 70 | 81 | 50 |
A tanulmány megsemmisítő ítéletet mond a hidrogénstratégiáról is, egyúttal inkább preferálva a metanolban történő energiatárolást. Amely forgatókönyv a hidrogénstratégiával számol, az több kritérium alapján is megvalósíthatatlan. A tanulmány elemzi úgy a CCS-technológiát (megállapítva annak magas energiaköltségeit, illetve a jelenlegi törvényi akadályokat), mint a németországi fracking lehetőségeit.
A tanulmány 7. fejezete a költségeket elemzi.
Az alábbi ábra az egyes forgatókönyvek költségeit ábrázolja, összehasonlítva a 2019-es energiaköltségekkel, illetve a 2019-es teljes német költségvetéssel.
Ebből csak a várható összes költségeket emeljük ki milliárd €/év nagységrendben:
| S1 | S2 | S3 | S4 | S5 | S6 |
| 1581 | 772 | 396 | 379 | 238 | 631 |
A valóság ma még kopogtat az ajtón, holnap berúgja azt
Ez a cikk nem adja és nem is adhatja vissza a tanulmány teljes tartalmát, de az olvasónak érdemes egy kicsit kíváncsian beleolvasnia, megdöbbentő tényekkel fog szembesülni. Amikor például Habeck azt mondja, hogy Németországban a villamos energia 50 százaléka már most is megújuló energiából származik, és ezért már az energiaátállás felénél tartunk, elfelejti megemlíteni, hogy a végső energiafogyasztást tekintve ez csak a tizenötöde az egyre inkább köves útnak.
A dekarbonizáció azonban nem csak a villamos energiáról, hanem mindenekelőtt a fűtési és mobilitási célú energiafogyasztásról is szól. Tehát, kedves olvasók, olvassák el a tanulmányt, és csodálkozzanak.
De ne reménykedjünk abban, hogy a főáramú média és a Gazdasági Minisztérium egyáltalán tudomásul akarja venni ezt a rossz hírt. Ők ugyanis inkább abban reménykedek, hogy a valóság nem rúgja be fantázia-országuk ajtaját, és egy jól irányzott rúgással nem repíti őket vissza a fizika és a gazdaság könyörtelen valóságába.
„Vigyázó szemeteket Berlinre vessétek…”
Magyar szemmel csak annyit tehetünk hozzá: Sürgető, hogy az éghajlatvédelemből jól megélő sok szervezet, egyesület, alapítvány, tehát közvagyonfelélők, elvégezzék magyar viszonyokra a fenti számításokat. Természetesen ez eleve az Energiaügyi Minisztériumnak a feladata volna, bevonva a tervezésbe a Nemzetgazdasági és Pénzügyminisztériumot is. És ha ezt nem végzik el, akkor annak csak egy oka lehet:
Az illetékesek tisztában vannak vele, hogy a számítások azt támasztanák alá, hogy egy fillért sem szabad tovább a feneketlen klímahordóba tölteni. Csakhát akkor úgy az éghajlatvédelemből jól megélő vállalkozói kör is elesik jövedelmeitől, a megélhetési éghajlatvédők is hoppon maradnak, és…
(Na inkább nem folytatom.)
Egy biztos, és ezt már számtalanszor leírtuk: Légvárak építése helyett égetően szükséges volna a vízgazdálkodás rendbetétele. Ami pedig az éghajlatot illeti: Megváltoztatásának szándéka helyett alkalmazkodjunk hozzá.
A német tanulmány számos helyen rokon vonásokat mutat Korényi Zoltán nálunk is megjelent tanulmányával, különösen, ami a tárgyilagosságot, műszaki pontosságot illeti:
Erőművek életciklus alapú komplex értékelése.
Hivatkozás:
Net Zero: Antidemokratikus, megvalósíthatatlan és pusztulásba visz
Nettó Zéró: A megvalósíthatatlan fantazmagória
Legalább ezer milliárd dollár évente a feneketlen klímahordóba…
Karbonkibocsátás csökkentés: A célok megvalósíthatatlanok
A horror-terv: Net Zero 2050
2024. június
A források alapján közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben. Bankszámlaszámom: – Király József – 10205000-12199224-00000000 (K&H) A közleményben kérjük megadni: klímarealista. |