Csalások a tudományban – Néhány példa

Minden harmadik tudós ferdít, írja a Welt ” Die Liste der Fälschungen ist lang. So dreist wird in der Wissenschaft betrogen = Hosszú a hamisítások listája. Ilyen pimaszul hamisítanak a tudományban” c. cikkében 2014-ben.

A felvilágosodásnak nevezett, a 18. században Franciaországból kiindult eszmerendszer ledöntötte a kereszténységet, mint uralkodó ideológiát. Helyére – névleg legalább is – a tudomány, a racionalitás került.

Lehet, hogy a tudomány szellemi műhelyei a korábbi évszázadokban még valóban az emberi haladást szolgálták, a tudósok pedig az emberiség önzetlen jótevői voltak, akiket egyedül az a vágy hajtott, hogy új ismereteikkel gazdagítsák az emberiséget. Jutalmuk annyi volt, hogy kivívták a tudós társadalom elismerését, nevüket örökre megőrizte a világ, jóval később utcát neveztek el róluk. Ritka esetben ehhez még a politika (fejedelmi udvar) anyagi elismerése is járult. Még ritkább volt, ha a tudósnak volt egy kis üzleti érzéke és tehetsége ahhoz, hogy felfedezését, találmányát a piacon is kamatoztassa.

Mai hűvös racionális korunkban a költségvetés juttat kutatási kereteket az egyetemeknek, és meghatározza a területeket, amelyeken az egyetem kutathat.

Új a kutatási rendszerben a magángazdaság, mint megrendelő és finanszírozó fellépése.

Ez elsősorban az orvostudományra és a gyógyszeriparra jellemző. Ebben az esetben a megrendelő dönt a kutatás céljáról, arról, hogy az eredmények publikálhatók-e. És mivel igen nagy pénzek forognak kockán, a megrendelő természetesen jogot formál arra, hogy meghatározza,
• a kutató mit kutasson,
• adott esetben megsúgja, milyen eredményeket vár el,
• egymagában dönti el, publikálhatók-e az eredmények, vagy titoktartásra kötelezi a kutatót.

Szendi Gábor: Megélhetési tudomány? c. írásában találtuk ezt a kis összeállítást,

 

Klasszikus tudomány	Ipari (tulajdonosi) tudomány
Közösségi: a tudományos nyilvános tudás köztudás	Egyéni, a tulajdonos rendelkezik vele
Egyetemes: a tudományos fejlemények objektívek és személytelenek.	Partikuláris, helyi, bizalmas
Érdekmentesség: A tudományos tények függetlenek az érdekektől	Csak az érdekek határozzák meg a tudományos tényeket
Kétkedés: a tudományos állításokat nyílt vizsgálatnak kell alávetni, amely nyilvános igazolási folyamatban zajlik.	A vitát elfojtják, a kétkedés káros, megkövetelt a lojalitás és a kételymentesség

Természetesen az állam sem önzetlen mecénás a kutatások finanszírozásánál. A politikai osztálynak is megvannak adott esetben az igényei, elvárásai. Új a folyamatban, hogy az állam, amelynek semlegesnek kellene maradnia, milyen eredményeket kap a kutató, és annak alapján kellene a politikáját alakítania, megfordítja a dolgokat. Masszívan beleszól, milyen eredményeket vár el a kutatóhelyektől. Ez függ az adott ország politikai berendezkedésétől, szövetségi rendszerétől. Mai világunkban már nem meglepő, ha egy orosz, amerikai és iráni kutató ugyanabban a kérdésben három különböző megállapításra jut.

Mindezek után fontossági sorrend nélkül említsünk meg néhány tudományos csalást.

Forrás: https://de.wikipedia.org/wiki/Betrug_und_F%C3%A4lschung_in_der_Wissenschaft

A sort még hosszú ideig folytathatnánk. A további részletek helyett csak összegezzük. A csalások legfontosabb területei:

Orvostudomány, gyógyszerkutatás
A kutatót az eredmények, a várható haszon motiválja, úgy gondolja, az esetleges hatástalanságra, avagy a mellékhatásokra csak nagyon soká jön rá a világ.

Régészet
A kutatók úgy gondolják, a „megtalált” leletek hírnevet, karriert eredményeznek. A lebukás veszélye kicsi.

Fizika
Még az ilyen egzakt tudományban is fordultak elő mérési eredmény hamisítások, amelyek aztán sosemvolt részecskék „felfedezéséhez” vezettek (pozitron).

Paleontológia
Igen csábító egy-egy „hiányzó láncszemet megtalálni”, a leletek korát tízezer évekkel módosítani.

Történelemtudomány
Egy-egy forrás felfedezése, amely átírhatja a történelmet bizonyos részletek tekintetében, a felfedezést először publikáló tudós számára hírnevet, rangot jelent. Többen éltek a forrásmanipulálás eszközével, nem létező források, hivatkozások kreálásával. Az idősebb generáció még emlékszik, milyen szenzáció volt Hitler naplójának „megtalálása” a nyolcvanas években Németországban.

A tudományos csalásokkal foglalkozó írásokból egy név hiányzik: Robert Gallo, akinek nevéhez fűződik az AIDS kórokozójának a megtalálása. Mivel az AIDS körül éppúgy nem stimmel semmi, mint a koronavírus körül, nem részletezzük a kérdést ezen a helyen. Csak két vitathatatlan dologra hívjuk fel a figyelmet:

1, Nem a HI-vírus volt az első, amelyet Gallo „felfedezett”.
1974-ben „megtalálta” a leukémiát okozó HTL-vírust, majd miután a szakma nem tudta reprodukálni kísérleteit, tévedésnek nevezte csalását. Néhány évvel később „fölfedezte” egy Japánban ritka leukémia vírus kórokozóját, amit HTLV1-nek nevezett el. Erről is kiderült, hogy a fantázia terméke. Apropó, Japán. Japán kutatók a hetvenes években új betegségre lettek figyelmesek:  Izomsorvadás, idegrendszeri zavarok, magas mortalitás. ennek is „megtalálták” a vírus kórokozóját, a tankönyvekbe is bekerült az eset. És egészen addig benne is volt, amíg valakinek föl nem tűnt az összefüggés a tünetek és a Ciba-Geigy gyógyszerkonszern Enterovioform nevű parazitákra javallt „gyógyszere” között. A preparátum az azidotimid nevű AIDS-gyógyszerhez hasonlóan a mitokondriumot roncsolta. Ahogy a gyártó beszüntette forgalmazását, eltűnt a betegség, a vírus kórokozó pedig feledésbe került.[1]

2, Valószínűleg példátlan az orvostudomány történetében, hogy egy tünetegyüttest elneveznek egy új betegségnek, a gyógyítására kínált gyógyszer viszont halálos méreg. És hogy miért nem tematizálja a sajtó Robert Gallo korábbi botlásait: A jámbor médiafogyasztó esetleg arra a következtetésre jutna, hogyha Gallonak ilyen melléfogásai voltak nem létező vírusokkal kapcsolatban, akkor az AIDS-t okozó vírus is lehet egy ilyen melléfogás, illetve emögött is a gyógyszeripar manipulációja állhat. És mivel Dr. Faucin keresztül ott van az összekötő kapocs az AIDS és a koronavírus között… na jobb, ha nem folytatjuk. Az érdeklődőknek ajánljuk: Az azidotimidintől a remdesivirig – Anthony Fauci 40 éve tartó hazugságai

Nem minősül kifejezetten csalásnak, de mindenesetre kérdőjeles etikai magatartásnak, ha egy tudós 145 szakcikket publikál, amelyből 140 ugyanazon témájú (egy mesterséges képződmény – jelen esetben Szeged városa – mozaik-felületeiből adódó mikroklíma milyensége), a maradék öt pedig rokon témákat tárgyal. Mindenesetre a szakirodalmi lista tekintélyes, és egyetemi berkekben ez egy fontos szempont. Részleteket lásd itt https://hitelesseg-szakmaisag.blogspot.com/p/hupcc.html

Hogy bajban van a tudomány, illetve egyes képviselői maguk fűrészelik le a korábbi feltétlen bizalmat, már többször szóvá tettük.
A mai tudomány hitelességéről
Illetve
Quo vadis Scientia?

Évtizedek óta tapasztalható ugyanis, hogy a politika rákényszerít bizonyos doktrínákat a tudományra, azaz a tudós kaszttól követeli meg, szállítsa az érveket az ámokfutó klímapolitika társadalomra történő ráerőltetéséhez. Világviszonylatban jellemző: A tudósok zöme partner a komédiában, azaz, úgy tesz, mintha hinne az ideológiában, és készségesen fabrikálja a hamis érveket, hamis számításokat, az alacsony valószínűségű feltételezések, fikciók tényként való elfogadását, az ideológiának ellentmondó tények elhallgatását. Cserébe ez a réteg elismerést, karriert, hírnevet kap. Nem elhanyagolható a kérdéskörben a média szerepe, teljesen függetlenül attól, hogy állami vagy magántulajdonú médiáról van-e szó. A főáramú média túlnyomó része ugyanis az ideológiát alátámasztó híreket, jelentéseket fölerősíti, ami pedig annak ellentmond, arról mélységesen hallgat. Az utca embere pedig el sem tudja képzelni, hogy amit a politika-tudomány-média triumvirátus állít és sulykol, az eleve hamis lehetne.

De örvendetes, hogy nem kevés azoknak a tudósoknak a száma, akik az elvárásokkal szembeszállva hangot adnak kételyeiknek, ellenvéleményüknek. Bár számuk csekély, nem lehet nem meghallani hangjukat. És ne feledjük a régi alapigazságot: Az, hogy mennyi 2×2, nem attól függ, hányan voksolnak erre vagy arra a válaszra. Jellemző még erre a hármas szövetségre, hogy érvelés helyett címkéz. („Laposföld-hívőkkel nem vitatkozunk.”) Ennek magyarázata, hogy azért kerülik a vitát, főleg a nyílt vitát, mert az érvek ütköztetése során menthetetlenül elvéreznének. A másik fél szellemi képességeinek kétségbe vonásával viszont jó pontot szereznek a nem kifejezetten túlképzett réteg előtt („Lám, ezek a laposföld-hívők még nálam is ostobábbak.”)

Mivel a klímarögeszme totális zsákutcába visz, egy olyan nemzet- és gazdaságpusztításba, amelyből nincs föltápászkodás, csak idő kérdése, hogy erre a politika is rájöjjön és kiszálljon belőle. És ez így van mindenütt, nemcsak Magyarországon. Minél hamarabb, annál jobb. A csőd előszelei már itt fújnak. Németországban vannak jelei, hogy kiszállnak az atomenergia-termelés végleges felszámolásából, illetve Európa lakosai kezdenek ráébredni, hova vezet a klímahisztéria: A zöld ütemterv, avagy miben különbözik ez az energiaválság az összes többi válságtól

Fölmerülhet a kérdés, ha ez így van, kik azok az erők, akik a rögeszmét a társadalmakra kényszerítik, és mik a mozgatórugóik. A klímahisztéria életre keltéséről itt számolunk be: Mégiscsak az ember a felelős a klímaváltozásért!

Ami a mozgatórugókat illeti, erről megint nagyon sokat lehetni írni. Távirati stílusban csak annyit:

Vannak erők, amelyeknek nem állnak érdekükben az erős nemzetgazdaságok, viszont elemi érdekük az államadósságok növelése, a kamatrabszolgaságba kényszerítés illetve a magas államadósságok bebetonozása időtlen időkig. A hitelező nem annak örül, ha az adós kifizeti adósságát, hanem annak, ha örökké fizet. Viszont egy erős nemzetgazdaság előbb-utóbb képes adósságát letörleszteni. Akit érdekel a téma, annak föltétlenül ajánlatos elolvasnia John Perkins: Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai c. könyvét, amely innen letölthető. https://idegszallas.hu/index_htm_files/john_perkins_-_egy_gazdasagi_bergyilkos_vallomasai.pdf

Nem akarunk túl terjedelmesen írni, így csak röviden emlékezünk meg a két szovjet tudósról, Ivan Micsurinról és Trofim Liszenkóról. Micsurin vasutasként kezdett foglalkozni, gyümölcsnemesítéssel. A szovjet időkben aztán sztárolt biológust csináltak belőle. Elméletét a szerzett tulajdonságok átörökíthetőségére alapította, Gregor Mendel genetikai eredményeinek figyelmen kívül hagyásával. A Szovjetunióban az ő hibridizációs elméletét, valamint annak Trofim Gyenyiszovics Liszenko által továbbfejlesztett változatát fogadták el az örökléstan „hivatalos” marxista elméletének. A Mendel-Morgan-féle elméletet „burzsoá áltudomány”-nak minősítették. A Szovjetunióban és az ún. „szocialista országok”-ban azokat a biológusokat, akik nem fogadták el a micsurini-liszenkói elméletet, súlyos megtorlás, állásukból való elmozdítás, sok esetben börtön, sőt kivégzés fenyegette. Forrás itt. Félreismerhetetlen a hasonlóság a szovjet biológia és a mai klímatudomány között. Ugye emlékszünk még az egyetemi tanár véleményére, mely szerint a klímatagadókat ki kellene végezni. A média pedig boldogan turbózta a megnyilatkozást.

Jelen írásunkat bevezetőnek szánjuk következő írásunkhoz, amelyben az ezévi fizikai Nobel-díjjal foglalkozunk.

Angol nyelven itt találunk egy összefoglalót a kérdéskörről:   https://archives.cjr.org/the_observatory/local_science_fraud_misses_nat.php?page=all

2021. október
Király József
okl. vegyészmérnök

[1] Az AIDS körüli anomáliákkal bőségesen foglalkozik a vonatkozó szakirodalom. Csak példaképp említjük itt:
http://www.ummafrapp.de/skandal/felix/Gallos_Nachweis.pdf

Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a Reális Zöldek Klub társadalami szervezet részére juttatott támogatásával 300 Ft értékben. Bankszámlaszámunk: 11702036-20584151(OTP) A Fővárosi Bíróság végzése a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről itt található.