Quo vadis Scientia?

Gondolatok a Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (European Academies’ Science Advisory Council, EASAC) által közzétett jelentésről, melyről a Magyar Tudományos Akadémia honlapján olvashattunk egy beszámolót.
https://mta.hu/tudomany_hirei/gyokeres-valtoztatasok-szuksegesek-a-jarvany-utan-vilagunk-fenntarthatosaga-erdekeben-all-a-friss-easac-jelentesben-111138

Nézzünk rá néhány mondat erejéig a beszámolóra. A cikkben említett 17 fejlődési célról a Wikipédián olvashatunk egy összefoglalót.
Fenntartható fejlődési célok – Wikipédia (wikipedia.org)

Az EASAC-jelentés jelenre vonatkozó fő megállapításai szerint, bár az emberiségnek szüksége van egy élhető bolygóra, a népesség növekedése és az ebből következő fogyasztás már a bolygó teljesítőképességének határait feszegeti. A klímaváltozás gyorsabban súlyosbodik annál, mint hogy azt a párizsi egyezmény rendelkezései megállíthatnák. A globális felmelegedés pozitív visszacsatolásként felgyorsítja saját folyamatait. Eközben az üvegházgáz-kibocsátás szükségesnek ítélt csökkentése és a ténylegesen elért eredmények közötti szakadék egyre szélesedik.

Ha ezer év múlva a történészek visszanéznek mai világunkra, feltehető, hogy az egyik jelző, amit erre az időszakra aggasztanak, az „intézményesített pánikkeltés kora” lesz.

A mai fiatalabb generáció már beleszületett, az idősebbek pedig beletörődtek: Valakik sportot űznek abból, hogy életünk folyamatos riogatások közepette teljen el. Ugyancsak jellemző korunkra, hogy a riogatók óriási hatalommal rendelkeznek, képesek egy gombostű méretű fenyegetésből óriási lufit csinálni. Fontos ugyanis tudatosítanunk: Minden fenyegetésnek, van egy 1 %-nyi valós alapja, amire rájön aztán a 99 % hamis sallang.

Ez a hatalom a pénzvagyonban, médiabeli és politikai befolyásukban manifesztálódik. Ugyanezek az erők persze arról is gondoskodnak, hogy az általuk elérhető emberek – gyakorlatilag az egész nyugati világ lakossága – a tényleges fenyegetéseket hagyja figyelmen kívül, vagy ne tulajdonítson nekik komoly jelentőséget. Ilyen fenyegetés például a nyugati társadalmak, kultúra lerombolása, a fehér nemzetek fizikai megsemmisítése a gyorsan szaporodó néger és muszlim tömegek, elsősorban férfiak importjával.

Ez az intézményesített pánikkeltés a 20. század hetvenes éveiben kezdődött a Római Klub jelentésével (A növekedés határai), melynek üzenete az volt, hogy a Föld nyersanyagkészletei belátható időn belül elfogynak. Természetesen belátható, hogy idővel elfogynak a Föld nyersanyagkészletei. Hogy senki félre ne értsen bennünket: Helyesnek tartunk minden felelősségteljes gondolkodást és cselekvést.

De – és evvel rátérünk a riogató erők harmadik jellemzőjére [az első kettő a befolyás, pénzhatalom, illetve permanens riogatás], nevezetesen, hogy az általa kínált megoldások kontraproduktívak, nem segítenek a probléma megoldásában, inkább gátolják azt, emellett gigantikus összegeket emésztenek fel az érintett országok költségvetéséből. Mely összegek pont a valós problémák helyes kezelésénél hiányoznak.

Ma 2021-ben ezeknek a riogatásoknak, illetve az ebből eredő pénzkiszivattyúzásnak, gazdaság lerombolásnak két fő területe van: az éghajlatvédelem, és a koronavírus-pandémia.

Realista alapállásunkból kifolyólag vitatjuk a jelentés jó néhány alap-megállapítását, kiinduló pontját, amelyekből aztán a hamis következtetések születnek.

Teljesen alaptalannak ítélünk ilyen megállapításokat, mint pl.:

A klímaváltozás gyorsabban súlyosbodik annál, mint hogy azt a párizsi egyezmény rendelkezései megállíthatnák.

Tekintsünk most el a mondat stilisztikai problémáitól.

Az éghajlat változik. Amióta világ a világ, azóta ez így van.

Hol melegebb, hol hidegebb lett Földünkön, változott a légkör CO2-tartalma is. Mindez persze tízezer éves, legjobb esetben évszázados éves léptékben követhető.

Súlyosbodik a klímaváltozás? Esetleg azt akarta írni a szerző, hogy gyorsul a klímaváltozás? Már az alaptézis (klímaváltozás évtizedes léptékben) sem olyan egyértelmű, és a megállapításhoz több évtizedes, esetleg évszázados adatok vizsgálata szükséges. És a mögöttünk lévő 20. század vizsgálata nem támaszt alá semmilyen egyértelmű trendet. Mondhatnánk most ugyan, hogy a CO2 koncentráció emelkedésével párhuzamosan emelkedett a föld átlaghőmérséklete a 19. század közepe óta, de már ez a kijelentés sem igaz, hiszen ott van az a negyven év, a 20. század harmincas éveitől a hetvenes évekig, amikor töretlen CO2-koncentráció növekedés mellett csökkent a Föld átlaghőmérséklete. De még ettől elvonatkoztatva is: Bizonytalanok, nem egyértelműek a trendek, gondoljunk csak a sok felsült prognózisra, illetve a hamisítási próbálkozásokra.[1] Tehát, már maga az éghajlatváltozás sem egyértelmű, az meg hogy az gyorsulna, arra semmi bizonyíték nincs. Nem beszélve arról, hogy még ha el is fogadunk némi változást, ezek egyáltalán nem tragikusak, az antropogén CO2-kibocsátás pedig végképp nem felelős érte.

A biodiverzitás csökkenése már az emberiség által használt ökoszisztéma-szolgáltatásokat veszélyezteti, és így kétséges, hogy teljesülhetnek-e a szegénység, éhezés, vízhiány és más szociális problémák felszámolását érintő fenntarthatósági célok.

Minden, természetet szerető ember örül a biodiverzitásnak, azaz, hogy minél több növény és állatfaj népesítse be Földünket. Sajnos reális a Föld túlnépesedésének a veszélye, ez pedig tovább szűkíti a természetes élővilág életterét. Ez ellen nyilván harcolni kell, de semmiképp sem szabad ezt akármilyen módon összekeverni az éghajlat ügyével. Az éghajlat változásának semmi ráhatása nincs a biodiverzitásra. Hol dúsabb az élővilág? A sarkvidéken vagy az Amazonas-medencében? Magyarul: az esetleges átlaghőmérséklet-emelkedés csak javít a biodiverzitáson.

És ha már a szerzők szóba hozzák a szegénység felszámolását: Természetesen nemes, dicsérendő, támogatandó törekvés a szegénység felszámolása. De hogy gondolják ezt Európa tudósai, akadémikusai? A világ egyes részein, elsősorban Afrikában és Indiában, de nem csak ott a szegénység együtt jár az igen magas népszaporulattal. Nem látjuk, hogy a nyugati világ tudós társadalma szembenézne evvel a problémával. Aki telekürtöli a világot, mennyire aggódik az emberiség jövőjéért, annak nem a nyugati világ gazdaságát kellene elsorvasztania, hanem a helyszínen gondoskodni a valós problémákról, pl. felvilágosító, ösztönző programokkal a népességszaporulat kérdésében. Semmiképp sem szabadna embertömegeket importálni a túlnépesedett országokból a közepesen túlnépesedett Európába, evvel ugyanis egyrészt exportálom a túlnépesedést, másrészt további táptalajt nyújtok a szaporodásnak az érintett afrikai, ázsiai kibocsátó országokban.

Ugye emlékszünk még középiskolai matektanárunk kedvenc feladványára:
Mennyi idő alatt terítené be a Föld felszínét egy bizonyos baktériumtörzs, ha az első hat órában megduplázódik az általa beterített 1 cm2 felület?

Nos, a nyugat-európai tudományos gondolkodás nem mer tovább gondolkodni ezen gondolatok mentén. Ehelyett alkalmazkodik a főáramú média által diktált narratívához: Szép és nemes dolog az afrikai és muszlim menekülteket befogadni. amely befogadását ugyanazok a zöldbalos körök erőltetik, amelyek a leghangosabbak a klímariogatásban is. Egy szóval lehet csak az egész színlelt aggodalmat jellemezni: hiteltelen. Hogy a zöldbalos erők ilyenek, már megszoktuk. De sajnálatos, ha Európa tudós társadalma átveszi tőlük ezt a látásmódot.

Apropó, EASAC. Az MTA megemlíti, hogy a tanulmány szerzői túlnyomórészt a német Leopoldina Tudományos Akadémia tagjai közül kerülnek ki. Nos, köztudott, hogy a német közgondolkodásra rányomja bélyegét – és ez alól a tudósok sem tudják magukat kivonni – egy általános bűntudatneurózis, amely a II. világháború éveinek nagyon szomorú eseményeire vezethető vissza. Ebből kifolyólag igen sok – jó emberként viselkedni akaró – német úgy gondolja, akkor viselkedik helyesen, ha saját népe, kultúrája ellen dönt, élen jár annak lerombolásában. Úgy gondolják, a múltbeli bűnöket csak úgy lehet jóvátenni, ha minél több idegen fajú, vallású, kultúrájú embert importálnak saját országukba. Ez a gondolkodásmód már Németországban is helytelen, nekünk, magyaroknak pedig végképp nem kellene ezt átvenni.

Az erdőirtás, a mezőgazdaság kontrollálatlan terjeszkedése, a bányászat és az infrastruktúra-fejlesztés átgondolatlansága, illetve az élővilág mértéktelen használata mind növelték a kockázatát annak, hogy az állati kórokozók átugorhassanak az emberre.

Huh!

Itt egy mondatban nagyon sok állítást sikerült összegyűjteni.

Vegyük sorra és korrigáljuk őket.

Az erdőirtás nem növelte annak kockázatát, hogy az állati kórokozók átugorhassanak az emberre.
A mezőgazdaság kontrollálatlan terjeszkedése nem növelte annak kockázatát, hogy az állati kórokozók átugorhassanak az emberre. (Ez természetesen nem jelenti azt, hogy helyes dolog a mezőgazdaság korlátlan kiterjesztése.)
A bányászat és az infrastruktúra-fejlesztés átgondolatlansága nem növelte annak kockázatát, hogy az állati kórokozók átugorhassanak az emberre. (Ugyancsak: Az átgondolatlan fejlesztések természetesen soha nem vezettek jóra.)
Az élővilág mértéktelen használata nem növelte annak kockázatát, hogy az állati kórokozók átugorhassanak az emberre.

A többi stimmel.

Nézzük meg ezek után a javaslatokat. Hogy a GDP nem egy helyes mérőszám, eddig is tudtuk. Hogy mi az értelme ennek, hogy az emberi jólét csak a természet teljesítőképességén belül képzelhető el, nem tudom. Próbálom értelmezni, nem sikerül. Ifjú koromból ködösen előjönnek ilyen bölcs mondások, hogy csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. És aki ezt mondta, az mondott olyat is, hogy a krumplileves az legyen krumplileves. Rögtön tudta kis hazánk, hogyan kell a szocializmust felépíteni.

Problémásabb a tudós társaság következő javaslata:

A világ energiatermeléséből ki kell vonni a szenet.

Így. Punktum. Miután tudjuk, hogy mit nem szabad csinálnunk, vártam volna némi javaslatot arra, mit szabad csinálnunk. Mivel a szerzők ezt nyitva hagyják, az atomenergia termelésre tippelnék, de van egy baljós sejtésem, ők (a német tudósok) másképp gondolják.

Szép, ha nemes, a Föld lakosságának hasznos célokat tűzünk ki. Sajnos a realitás az, hogy a fenti ábra mutatói 2050-ig nem sokat fognak változni. Meghatározó lesz a fosszilis energiafelhasználás, marginális a nukleáris és a megújulók. És ha Európa tudósai csakugyan szívükön viselik jövőbeni sorsunkat, csak egyet tehetnek: Minden erőforrást a nukleáris energiatermelés elterjesztésére kell fordítani. Környezettudatos gazdaságot a véletlenszerű energiaforrásokra alapozni: A világ legköltségesebb illúziója.

A következő pontnál megint csak értetlenkedek.

A támogatási programok miatt a fenntarthatatlan mezőgazdasági termelés változatlan formában való megőrzése továbbra is érdeke az ebből élő érdekcsoportoknak, miközben a társadalmi csoportok fogyasztása közötti jelentős különbség mérséklésére kellene inkább áldozni.

Nem kérdés, az uniós mezőgazdasági támogatási rendszer egy elfuserált dolog, amióta Nyugat-Európa kegyeskedett bevenni a szegény keletieket. Jók lesznek felvevőpiacnak, olcsó munkaerő-tartaléknak, de hogy ők is megkapják azt a támogatást, mint a nyugatiak? Na, azt nem. Így aztán 2003-ban úgy került mezőgazdaságunk egy versenypályára a nyugatiakkal, hogy azoknak ott volt a tőkeerő, a 40 éves know-how a tarsolyukban. Meg is lett az eredménye. E sorok írója részese volt nyugdíjas kora előtt (néhány éve) annak a gépezetnek, amely évente kb. 100 t hagymát importál Ausztriából, amelyet másnap makói hagymaként látott viszont a piacon. Egy levélváltás az illetékes miniszterrel megérttette vele: Tudunk a problémáról, de nem tehetünk semmit. Unió. Ma is ugyanez a helyzet. Úgy hogy ha az EASAC tudósai komolyan gondolják, hogy áldozni kellene a különbségek mérséklésére: Nosza! Lehet támogatni a magyar mezőgazdaságot, egészen addig, amíg el nem éri a nyugatiak fejlettségi szintjét. Valami azonban azt súgja nekem, ebből semmi nem lesz.

A közvélemény figyelmét még a politikai döntések meghozatala előtt fel kell hívni a klímaváltozás, illetve az emberi tevékenységgel összefüggő más káros folyamatok elleni lépések szükségességére.

Ennek a mondatnak kb. annyi értelme van, mintha az időjárás-változás negatív hatásai ellen való fellépést sürgetnénk.

Értsük meg: az ember nem felelős földünk éghajlatának változásáért.
A CO2 a vízhez képest egy marginális (kb. 1 %-os hatású) klímagáz.
A Föld természetes CO2-kibocsátása többszöröse (kb. 19-szerese) az antropogén kibocsátásnak.
A CO2 fizikai okok következtében nem tudja a troposzféra hőmérsékletét befolyásolni.
Ha kozmikus okok miatt emelkedik a föld átlaghőmérséklete, a légkörben lévő víznek nem erősítő, hanem csillapító hatása lesz.
Ha a nyugati világot sikerül is 2050-ig egy karbonsemleges kőkorszakba visszavezetni, a világ többi része nem lesz partner ebben.
Számoljunk egy kicsit.
A Föld természetes (ember nélküli) CO2 kibocsátása évente 772 gigatonna (772 milliárd t). Az antropogén kibocsátás 30-35 gigatonna.
Ennek kb. 30 %-a köthető a nyugati világhoz (USA, Kanada, EU, Ausztrália). A világ többi része ugyanis nem vevő a klímariogatásra. Nem fogják gazdaságaikat a falhoz vinni az éghajlat megmentéséért.
Ha 2050-ig sikerül a nyugati világ CO2-kibocsátását 50%-kal redukálni, ez a világ CO2- kibocsátásnak 1%-os csökkenését fogja eredményezni. A világ üvegházhatású gáz koncentrációja 0,01 %-kal (egy tízezrelékkel) fog csökkenni. A hőmérséklet-változás mérhetetlen lesz. (Már ha egy pillanatra elfelejtenénk vonatkozó tudományos ellenérveinket.) Ennek ellenőrzésére az interneten fellelhető alapadatok és egy négy alapműveletes zsebszámoló elegendőek.
Az erre fordított eszközök viszont gigantikusak. A von der Leyen vezette Európai Bizottság ezer milliárd €-t akar hitelként fölvenni és ebből támogatni – nem az atomerőműveket, hanem a megújuló energiákat. Melyeknek két hatása lesz. Európaszerte csökken az áramszolgáltatás stabilitása, és erősen megdrágul az elektromos energia. A CO2-kibocsátás csökkentésében a megújulóknak nem lesz mérhető hatása. A statisztika akrobatái természetesen óriási kWh mennyiségeket fognak nekünk megtakarításként prezentálni. De mérhető nem lesz.
Ezekre az összefüggésekre kell fölhívni a közvélemény figyelmét.

Ezzel együtt küzdeni kell az álhírek ellen, mert az ellenérdekelt csoportok legalább akkora erőforrásokat mozgósíthatnak a közvélemény manipulálására, mint a hivatalos szervek.

Természetesen üdvözölnénk, ha úgy az MTA, mint az EASAC küzdene az álhírek terjesztése ellen. Sajnos most ennek ellenkezőjét látjuk.

Egy tudatos hamis állítás viszont, hogy az ellenérdekelt csoportok erőforrásokat mozdítanak meg a közvélemény manipulálására. A klimarealista.hu honlapot a Reális Zöldek Klubja társadalmi szervezet tartja fenn. A honlapon szereplő felhívásunk eredményeképp alkalmanként kap a szervezet háromszáz forintokat egy-egy cikk után. Magánszemélyektől, elismerésük jeleként. Az így beérkezett összeg nem elég sem a szervezet, sem a honlap fönntartására, ezt az elkötelezett magánszemélyek saját fizetésükből, nyugdíjukból adják össze. Sem az államtól, sem az ipar szereplőitől nem kaptunk még egy fillért se, noha időnként adunk be pályázatokat, támogatási kérelmeket. Hasonló a helyzet a német Europäisches Institut für Klima & Energie (Európai Klíma- és Energiaügyi Intézet) közhasznú egyesülettel, amely fönntartja a https://www.eike-klima-energie.eu/ honlapot. De ha az Akadémia vagy az EASAC részéről tud bárki szénbányászati trösztöket, olajvállalatokat, szóljon egy szót az érdekünkben. Szívesen vennénk minden Ft-ot.

A másik oldalon viszont óriási a klímariogató egyesületek támogatása közpénzekből, illetve felmérhetetlen, mekkora hatása van a média támogatásának. Egy tavalyi sajtóhír szerint Áder János klímavédelmi alapítványa 5 milliárd Ft közpénzt kapott. https://index.hu/belfold/2020/05/28/ader_klimavedelem_tamogatas_kek_bolygo/

A legnehezebb, mégis legfontosabb kihívás a gazdaság szereplőinek meggyőzése a változtatások szükségességéről. El kell hinniük, hogy az új típusú gazdaságban jobb üzleti lehetőségeket találhatnak, mint a régi, szénalapú iparágakban.

A gazdaság szereplőit soha nem kell semmiről meggyőzni. Ha a vállalkozó azt számolja ki, hogy befektetése jövedelmező, akkor be fog fektetni.

S hogy a cikkben megnevezett Leopoldina Tudományos Akadémia körül sem felhőtlen a helyzet, mutatja az alábbi tény:

Dr. Thomas Aigner a földrajztudományok professzora a Tübingeni Egyetemen és a közelmúltig a Leopoldina testvérszervezetének, a Mainzi Tudományos és Művészeti Akadémiának tagja, kilépett az akadémiából, mert nem tudta lelkiismeretével összeegyeztetni, hogy a Leopoldina Tudományos Akadémia nem tudományosan, hanem a tényeket és szakértői véleményeket figyelmen kívül hagyva járt el, amennyiben a politika által elvárt nyilatkozatot tett koronavírus ügyben.

Részletek itt:
https://www.rubikon.news/artikel/adieu-wissenschaft

Lesz ereje az intézményesített tudománynak helyesen dönteni, ha a tiszta tudomány és a politikai elvárások között kell döntenie? Úgy Magyarországon, mint Európában?

2021. január
Király József
okl. vegyészmérnök

[1] https://www.klimarealista.hu/ujevi-kvizjatekunk-billenopontokrol/, ill.
https://www.klimarealista.hu/klimaprognozisok-ot-evtizeden-at-baklovesek-mellefogasok-alaptalan-panikkeltes-ot-evtizeden-at/

 

Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a Reális Zöldek Klub társadalami szervezet részére juttatott támogatásával 300 Ft értékben. Bankszámlaszámunk: 11702036-20584151 (OTP) A Fővárosi Bíróság végzése a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről itt található.