Megszokhattuk már, hogy az tengerentúlról a média segítségével ránk erőszakolt klímapolitika egyik harci eszköze a riogatás, pánikkeltés.
Ha így folytatjuk,
- hamarosan végünk van
- extrém időjárási események
- villámárvizek
- globális hőmérséklet-emelkedés
- aszályok, elsivatagosodás
- tengerszint emelkedés
- élhetetlen bolygó, billenőpont, Armageddon, stb.
Ugyanennek a körnek másik kedvenc fogása, hogy bedob egy bombasztikus hírt: Hamarosan megoldódnak klímaproblémáink, a tudósok ugyanis találtak egy módszert, stb, stb.
Ennek a politikának a célja, hogy leszerelje a társadalom ellenállását az értelmetlen klímaküzdelemmel szemben. Fogadjuk csak el az otromba szélkerekeket, a naperőműveket, illetve ezek milliárdos szubvencióját, az energiatermelés megdrágítását.
Már csak egy kis idő, tudósaink mindent kézben tartanak, hamarosan megszületik a MEGOLDÁS, van értelme adópénzeinket a feneketlen hordóba töltögetni, már nem tart soká.
Ezért olvasunk naponta ilyen híreket, hogy
- A tudósok olyan újfajta akkumulátort fejlesztettek ki, amely döntően megváltoztatja az elektromos autózást: olcsó lesz, és az autó nagy távolságot fog tudni megtenni egy feltöltéssel.
- Jöhet a tíz perc alatt feltölthető elektromos autó
- A tudósok megoldották a lebomló műanyag problémáját
- Újrahasznosított tengeri hulladékból készül a jövő kólás palackja
- Algából fognak strandpapucsot készíteni műanyag helyett
- A tudósok megoldották a fotoszintézist laboratóriumi körülmények között
- A tudósok kidolgozták a CO2 kivonását a körforgásból, megoldották tárolását
- A tudósok kifejlesztették a módszert a tengerek műanyaghulladékoktól való megtisztítására
- Lejáratos sör, mint a biogáztermelés bőségszaruja.
Akár a riogató, akár a „mégiscsak megmenekülünk, ha követjük a klímagurukat” típusú híreknek közös jellemzője, hogy van egy szemernyi tudományos alapjuk. De aztán semmi tovább. Laboratóriumi körülmények között ugyanis lehet a CO2-ből szenet gyártani, algából strandpapucsot, csakúgy, mint vízből hidrogént, ami aztán ragyogóan fölhasználható tiszta üzemanyagként. Hogy aztán gazdaságilag ezek a csoda-megoldások teljesen életképtelenek, CO2-mérlegük csapnivaló, vagy semmi ráhatással nincsenek az éghajlatra, az más lapra tartozik.
Fő az, hogy folyamatos legyen úgy a pánikkeltés, mint a pszeudo-megoldások prezentálása. Ugyancsak jellemző, hogy ezek a híradások sohasem egy kutatócsoportról, egyes kutatókról, hanem mindig A KUTATÓKRÓL, mint monolitikus tömbről beszélnek.
Ezek a csoda-eljárások általában nem veszik figyelembe,
- hogy ami a laboratóriumban rendelkezésre álló tiszta CO2-vel működik, az messze nem biztos, hogy alkalmazható a kipufogó gázokra, füstgázokra jellemző koncentrációnál és összetételnél,
- hogy a Föld természetes CO2 kibocsátása 19-szerese az antropogén kibocsátásnak, ráadásul ezt még csak mérni sem lehet pontosan, de a becslések alapján megállapítható, hogy a fokozottabb vulkáni tevékenységek miatt növekszik,
- hogy a víz jóval (kb. 100-szor) jelentősebb klímagáz, mint a CO2,
- hogy a nyugati világon kívül hatástalan a pánikkeltés és pszeudomegoldások prezentálása, a kormányok, a média és az emberek egyszerűen nem vevők rá,
- hogy a piac nagy úr. Átlagpolgár lelkendezik a környezetbarát termék láttán, aztán megvásárolja a környezetszennyező módon előállított terméket 20 fillérrel olcsóbban.
Nos, ennek fényében kell értékelnünk azt a világsajtót körbejáró hírt, melynek értelmében kőpor kiszórással megoldható a CO2 megkötése.
Tény és való:
Bizonyos típusú, MgO-ban és CaO-ban gazdag kőzetek csakugyan képesek megkötni a CO2-t az alábbi általános kémiai reakció értelmében.
Me2+O + CO2 → MeCO3 ∆H0R < 0
Például:
Mg3[Si2O5](OH)4 +3 CO2 → 3 MgCO3 + 2 SiO2 + 2 H2O (-64 kJ/mol CO2)
Ha láttunk valaha mészoltást, emlékszünk, hogy az oltott mész tetején másnapra vékony hártya keletkezett. Ott is hasonló reakció játszódott le:
Ca(OH)2 + CO2 → CaCO3 + H2O
A kalciumhidroxid megkötötte a levegő széndioxidját.
(Ezt persze megelőzte a mészégetés, melynek során CO2 szabadult fel az alábbi reakció szerint:
CaCO3 → CaO + CO2)
A karbonizációs folyamatok a természetben geológiai léptékű idők alatt (több tízezer év) játszódnak le, azért a CO2 megkötésére nem jöhetnek számításba, ahogyan ezt a Grazi Egyetem kutatói elismerik.
https://www.tugraz.at/fileadmin/user_upload/Events/Eninnov2012/files/lf/LF_Lehner.pdf (6-7. old)
Munkahiányban szenvedő és érvényesülési vágytól fűtött tudósaink persze tovább kutatnak. Megállapítják, 1 kg CO2 megkötéséhez az ilyen folyamatokban 2-3 kg kőzetre (dunit, peridotit, szerpentinit) van szükség.
Nos, akkor számoljunk.
A Föld természetes (ember nélküli) CO2 kibocsátása évente
772 gigatonna (772 milliárd t). Az antropogén kibocsátás 30-35 gigatonna.
Ennek a mennyiségnek kb. egyharmada esik a fejlett ipari országokra (EU, USA, CA, AUS). [A BP számításai szerint 12,5 Gt]
Ha ezek az ipari országok CO2 emissziójuk felét kőpor kiszórással akarnák megkötni, akkor évente 18 milliárd (18*10^9) t kőporra lenne szükség. Természetesen nem akármilyen kőporra, hanem olyan ásványokra, amelyek tartalmazzák az említett fémoxidokat.
Ha avval számolok, hogy 1 m2-re ki tudok szórni 10 kg kőport, hogy a reakció néhány ezer év alatt végbemenjen, akkor 1 km2 kell 10.000 t ásványporhoz.
A 18 milliárd t ásványporhoz tehát 1,8 millió km2 területre van szükségünk. Mezőgazdasági terület? Bár a bazaltmegoldás kifejlesztői ezt erőltetnék, mondván, hogy a mikroelemek és a lúgos kémhatás, majd később (úgy ezer év múlva) a karbonáttartalom hasznos lehet a bazaltport a termőföldjükre beengedő gazdáknak, elsősorban a savanyú kémhatású talajokon, fenntartással kell élnünk evvel szemben.
Először is a mai fejlett nyugat-európai mezőgazdaság már régen felmérte, milyen a talaj pH-értéke, melyek azok a nyomelemek, amelyeknek talajba juttatása mérhető hasznot hoz a gazdának. És ha gazdaságosnak ítélte meg, akkor beszerezte a szükséges tápanyagokat.
Másrészt, nem árt rá emlékeztetni, ezek a kőzetek alapból vízoldhatatlanok, így a bazaltokba zárt fémoxidoknak rendkívül lassú a reakcióidejük. Mint már említettük, itt több ezer éves léptékben kell gondolkodnunk. (Olyan egyszerű. Ha gyorsabb lenne a reakcióidő, akkor már rég nem volna a Földön fémoxidtartalmú kőzet, mind elreagált volna már a levegő CO2-jével karbonáttá. Az, hogy léteznek ilyen kőzetek, azt mutatja, hogy ennek meglehetősen lassú a reakcióideje a levegő széndioxidjával.)
Továbbá: Fennáll annak a veszélye, hogy a pH-érték megváltoztatás kedvezőtlenül befolyásolja a talaj természetes, szerves szén alapú CO2-körforgását.
Ilyen viszonyok mellett pedig senki nem kapkod a majdani talajjavító anyagért, amelynek jelenkori felhasználása viszont jár némi kockázattal. (A kérdést részletesebben járja körül Fuggerth Endre lentebb idézett művében.)
Európa területe 10 millió km2. Magyarul, csaknem egy negyed kontinensnyi területre volna szükségünk, hogy a fejlett országok egy éves antropogén CO2-kibocsátásának felét nagyvonalúan számolva 1000 év alatt megkössük.
Költségek: Egy nagyon durva becsléssel 1 €/kg-mal számolva ez évi 18 milliárd €-t jelent. De mivel 1 év alatt nem tudjuk megkötni az éves keletkezés felét, a 6 Gt-t, hanem erre minimum ezer évre van szükségünk, ezer éven keresztül évente újra és újra szükségünk van
1,8 millió km2 területre
18 milliárd €-ra.
Emellett természetesen változatlan marad a világ többi részének antropogén kibocsátása (24 millió Gt/év), a fejlett ipari országok maradék 6 Gt-ja, illetve a Föld természetes kibocsátása (772 Gt/év), összesen 800 Gt.
Magyarul: Ha volna akkora területünk, amely 200-szor nagyobb Európánál, és évi 18 milliárd €-nk, akkor elmondatjuk, hogy ezer év alatt megkötöttük a Föld CO2-kibocsátásnak 2 %-át. (Számítás: 35/800*100/2)
Ja, és el ne feledjem. A klímagázok között a víz arányánál és abszorpciós spektrumainál fogva kb. 100-szor nagyobb hatású klímagáz. Magyarul, ha a CO2 éves kibocsátási mennyiségét 2 %-kal redukáltuk, akkor az üvegházhatást 0,02 %-kal csökkentettük. És ha még figyelembe veszem, hogy a CO2 abszorbeáló képessége a CO2 koncentráció növekedésével logaritmikusan arányosan csökken, akkor a mérhetetlen kategóriában járunk már.
Azt már említeni sem merem, hogy ha a víznek nem erősítő (pozitív) visszacsatolása, hanem ellentétes, gyöngítő (negatív) visszacsatolása* van, akkor megint csak a mérhetetlen kategóriáig jutnánk el, ha eddig még nem jutottunk volna oda.
Igaza van a tudósnak, amikor azt mondja, hogy bizonyos bazalt kőzetek képesek a CO2-t megkötni? Igen. Csak sajnos tudós úrnak/hölgynek fogalma sincs a költségekről, reakcióidőről, a ráfordításhoz szükséges egyéb feltételekről. Persze, lehet, hogy mégiscsak tisztában van ezekkel. De ha ezt megemlítené, akkor már a kutatás megkezdése előtt befejeződne a kutatás. Tudós úr/hölgy pedig munka nélkül maradna. Így pedig olajozottan működik minden. Tudós úr/hölgy elkölti a milliókat az értelmetlen kutatásra. Elégedett, van munkája, és gyarapodik publikációinak száma. A kutatást jóváhagyó politikus szintén elégedett. Támogatta az éghajlatváltozás területén kutató tudományt. Tett valamit az éghajlatváltozás ellen. A média lelkendezik. Az adófizető állampolgár hátradől fotelében. „Milyen jó, hogy ilyen politikusaink és tudósaink vannak. Hamarosan áttörés előtt állunk a klímavédelemben.”
Csak a magunkfajta realista mondja: „Valahogy mégsincs ez így rendben.”
Van a dolognak még egy perfid vonzata. Egyetemeink évente ontják a friss diplomás geológusokat, meteorológusokat, klímaszakértőket, doktorokat. Mit fog témának adni a témavezető? Természetesen a klímavédelemhez kötődő sláger témák valamelyikét, amelyben a leendő diplomás a szakirodalomban hivatkozni fog témavezetőjének tudományos munkáira. És evvel beállítja a fiatal diplomást abba a kerékvágásba, amelyben kutatóink nagy része is benne van. És a fiatal egyetemista soha nem fog témavezetőjének elentmondani diplomamunkájában. Amiből következik, az egyetemek konzerválják az áltudományos gondolkodást.
Ki lehetne lépni ebből az ördögi körből?
*Ha melegebb az átlaghőmérséklet, ennek következménye, hogy több víz párolog el, magasabb lesz az atmoszféra víztartalma, ami nem csak a földfelszínről a világűr felé tartó IR-sugarakat abszorbeálja, hanem a Napból jövő IR-sugarakat is, hozzájárulva evvel az atmoszféra hűtéséhez (pontosabban kisebb mértékű felmelegedéséhez). Az IPCC a pozitív visszacsatolást favorizálja, de hát emberi szempontból érthető viselkedésük. Enélkül munka nélkül maradnának.
Ugyanezt a témát járta körül az itt leírtaknál résletesebben Fuggerth Endre realista gondolkodású vegyész két írásában:
CO2 a célkeresztben (2015 december)
illetve
Médiahír – Klíma-mentési hírkacsa trancsírozás – A „Kőporos” lőporos-hordó (de-tonnációs) esete (2020 július)
2020. augusztus
Király József
okl. vegyészmérnök
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a Reális Zöldek Klub társadalami szervezet részére juttatott támogatásával 300 Ft értékben. Bankszámlaszámunk: 11702036-20584151 (OTP) A Fővárosi Bíróság végzése a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről itt található. |