Ökológiai katasztrófák

A klímatudósok, a még nagyobb tudású zöld politikusok és klímaaktivisták szerint, ha a Föld átlagos felszíni hőmérséklete 2 fokkal emelkedik, olyan katasztrófa következhet, amely az emberiség, sőt az egész élővilág jelentős részének pusztulását okozhatja. Ennek pedig az lesz az oka, hogy felelőtlen módon túl sok széndioxidot bocsátunk, ki. Érdemes áttekinteni a sok millió évekkel ezelőtt lezajlott nagy ökológiai katasztrófákat, amikor valóban kipusztult az élővilág nagyobb része, utat nyitva az evolúció következő fejezetének, amelynek során tömegesen jöttek létre új fajok. Érdemes azt is megvizsgálni, hogy ezek kapcsolatba hozhatók-e a bolygó felszíni hőmérsékletével és a levegő széndioxid tartalmával.Az elmúlt 600 millió év során öt nagy tömeges kihalás történt, ezek időpontját, valamint az akkori hőmérsékleteket és a levegő széndioxid tartalmát az alábbi diagram szemlélteti.

Amint a diagramból látható, a 600 millió éves időszak alatt az átlagos felszíni hőmérséklet +12 C fok és + 23 C fok között ingadozott, jelenlegi értéke kb. +15 C fok.

Ugyanezen időszak alatt a levegő széndioxid tartalma 200 ppm és 7000 ppm között, vagyis 0,02 % és 0,70 % között mozgott, jelenlegi értéke kb. 400 ppm, azaz 0,04 %
A diagramon a számozott körökhöz tartozó nyilak a tömeges kihalások időpontját szemléltetik.
Az első kihalási hullám az ún. Ordovícium-szilur kihalási esemény volt, mintegy 440-444 millió évvel ezelőtt. Az átlagos felszíni hőmérséklet +14 C fok körül, a levegő széndioxid tartalma 4000 ppm (0,4%) körül mozgott. Ekkor csak az óceánokban léteztek állatok, a szárazföldön még nem. A kihalt fajok arányát 85% körül becsülik. A tömeges kihalás okát nem ismerjük. Feltételezések szerint lejátszódhatott egy nagyon gyors klímaváltozás, amelynek eredménye hosszan tartó jégkorszak volt, a tengerszint jelentősen lecsökkent, drámai mértékben megváltozott a tengerek és óceánok kémiai egyensúlya.
A második nagy kihalás, az ún. Késő devon kihalási esemény, mintegy 360-370 millió évvel ezelőtt zajlott. Az átlagos felszíni hőmérséklet +18 C fok körül, a levegő széndioxid tartalma 2000 ppm (0,2 %) körül lehetett. A fajok 70-75 százaléka tűnt el, ezen belül főleg a sekély tengerekben élő állatok. A tengerfenék közelében a vízből szinte eltűnt az oxigén. Az ok ismeretlen. A kihalás lassan, 15-20 millió év alatt ment végbe. A helyzet stabilizálódásához 80-100 millió év kellett, ebben fontos szerepet játszott egy újonnan kialakult korall fajta.
A harmadik nagy kihalási hullám a Perm-triász kihalási esemény, más néven a „Nagy Kihalás”. Időpontját 250-255 millió évvel ezelőttre datálják. Az átlagos felszíni hőmérséklet +23 C fok körül, a levegő széndioxid tartalma 1500 ppm (0,15 %) körül volt. A tengeri fajok 96%-a, a szárazföldi fajok mintegy 70%-a pusztult ki. Ez volt az egyetlen tömeges kihalás, amely a rovarokat erősen sújtotta, pedig egyes rovarok, például a csótányok, az atomrobbanás sugárzását is képesek elviselni. A kihalás két lépésben történt, kb. 5 millió év eltéréssel. Jelentősen csökkent a tengerek szintje, és a szárazföldeken a sok elhullott állat miatt elszaporodtak a gombák. Jelentős károkat szenvedtek az „emlős-szerű” fajok, ez utat nyitott később a dinoszauruszok elszaporodásának. Az ok kisbolygó becsapódás vagy szupervulkán kitörés lehetett.
A negyedik nagy kihalási hullám, a Triász-jura kihalási esemény, kb. 200 millió évvel ezelőtt következett be. Az átlagos felszíni hőmérséklet +20 C fok körül, a levegő széndioxid tartalma 1500 ppm (0,15 %) körül volt. A tengeri fajok 20%-a tűnt el, a szárazföldi állatok között a kihalás főleg a nagy testű kétéltűeket érintette, ezzel lehetővé vált a dinoszauruszok elszaporodása. Az ok feltehetően a fokozott vulkáni aktivitást, amelynek során hatalmas mennyiségű kéndioxid kerülhetett a levegőbe, de szóba jöhet aszteroida becsapódás lehetősége is, habár ennek megfelelő méretű és korú krátert nem találtak.
Az ötödik nagy kihalás, a Kréta-tercier kihalási esemény, kb. 65 millió évvel ezelőtt történt. Az átlagos felszíni hőmérséklet +20 C fok körül, a levegő széndioxid tartalma 800 ppm (0,08 %) körül volt. Az egész bolygón hatalmas vulkáni aktivitás alakult ki, megváltozott az éghajlat, drasztikusan lecsökkent a tengerek szintje, majd becsapódott egy hatalmas aszteroida Mexikóban, a Yucatan félszigeten. A fajok fele pusztult ki, közöttük a dinoszauruszok, a csigákhoz hasonló egyes mészvázas puhatestű fajok, és számos növény, miközben lehetővé vált az emlősök elszaporodása, és ez utat nyitott az emberi faj kialakulásához is.
Mindezek alapján a hőmérséklet és a széndioxid szint változásainak esetleg lehetett valamekkora szerepe a kihalásokban, de nem ezek voltak a legfontosabb tényezők, hiszen a mostanihoz képest szélsőségesnek tekinthető hőmérsékletek és széndioxid szintek mellett is bőven találhatunk több millió évekre kiterjedő békés, kihalás mentes korszakokat. Fordult elő kihalás nagyon meleg és nagyon hideg időszakokban, nagyon alacsony és nagyon magas széndioxid koncentráció mellett is. Az pedig kizárható, hogy 2 C fokos hőmérséklet-növekedés képes legyen globális kihalási katasztrófát előidézni.

Budapest, 2020. február
Dr. Héjjas István
aranydiplomás gépészmérnök
irányítástechnikai szakmérnök

Források
History of Earth’s Climate
http://www.dandebat.dk/eng-klima5.htm

JORDÁN Ferenc: A kihalások története
http://www.termeszetvilaga.hu/tv98/tv9803/kihal.html

HALLAM, A. & P B.: Mass Extinctions and their Aftermath
Oxford University Press. 1997

Reményi Károly: Globális Lehűlés, globális Felmelegedés, szén-dioxid
Magyar Tudomány, 2014.09.10. http://www.matud.iif.hu/2014/09/10.htm