Henryk M. Broder: Gyermekeket a frontra!

Henryk M. Broder, a németországi jobboldalhoz közel álló újságíró, Katowice-ben született 1946-ban. Korábban a Spiegel, a Tagesspiegel, a Zeit, a Süddeutsche Zeitung hasábjain jelentek meg írásai, ma rendszeresen publikál a Welt c. újságnál. 1981 és 1991 között Izraelben élt. Broder a www.achgut.com honlap vezető publicistája, a legtöbb újságíróval ellentétben nem démonizálja az AfD-t. Jelen írásunkat erről a honlapról vettük át a szerző engedélyével. (Achgut: Achse des Guten, a jó tengelye, utalás az amerikai politika szóhasználatára, a gonosz tengelyére.)

Szeretem Gretát. Nem copfjai, nem holdvilágarca miatt. Nem azért mert Asperger szindrómás, és nem is azért, mert az iskolai lógást erkölcsi piedesztálra emelte.
Szeretem Gretát, mert – még ha akaratlanul is – tükröt tartva a nyugati társadalomnak megmutatta, milyen is az valójában: babonás, dekadens, buta, hisztériás, infantilis, és a megváltás után sóvárog.
Mindez elismerésre méltó egy svéd középosztálybeli család csemetéjétől, aki valószínűleg még egy sort sem olvasott Max Webertől, Karl Marxtól, Sigmund Freudtól vagy Theodor Adornotól. Ugyan miért is olvasott volna?
Greta túl van már mindenen. Nincs még egy közéleti személyiség, akiről ilyen rövid idő alatt ennyit írtak, beszéltek volna. Beszélt az Európai Parlament előtt, a davosi Világgazdasági Fórumon, a Katowicei klímakonferencián.
Jean-Claude Juncker nyilvánosan megölelte, a pápa köszöntötte őt a Szt. Péter téren. És ha csakugyan megkapja a Nobel-békedíjat a közeljövőben, ez csak egy állomás lesz a még életében bekövetkező szenttéavatása felé vivő úton.
Greta természetesen egy mesterséges produktum, csak egy illúzió, ahogyan a színpadi varázsló mondaná.

Egy vödör mindenkinek
Mielőtt Greta elindult klímasemleges Atlanti óceáni vitorlás útjára, megkérdezték tőle, lesz-e saját WC-je. Mire egy műanyag vödröt mutatott föl, amely neki és a többieknek is erre a célra fog szolgálni. Ezek a kilátások minden más embernél azonnal szorulást okoztak volna, Greta evvel szemben humorosan fogta föl a dolgot, és kijelentette, nincs problémája az intim szféra elvesztésével.
Még nem kaptunk választ arra a kérdésre, hogy a vödröt az út után a Sotheby’s árverésén értékesítik, vagy a Svéd Tudományos Akadémiánál fogják kiállítani. Ugyancsak homályos még, hogy amerikai turnéja után hogyan fog Greta hazatérni: evezős csónakkal, utasszállító hajóval vagy hőlégballonnal. Nyilván a CO2-kibocsátástól fog függeni.
Ahogyan a fénynek is van részecske- és hullámtermészete, amelyek egymást kizárják, úgy a Greta jelenségnek is két magyarázata van. Vagy a Monty Pythonnak egy új produkciója, amellyel comeback-jét celebrálja, vagy egy nagyszabású kísérlet, mi mindent lehet a társadalommal elfogadtatni, sőt, megkedveltetni, ami túl van már minden racionalitás határán. Amely társadalomnak figyelmét csak a saját pusztulás gondolatával lehet fölkelteni, és amely egy személyiségzavaros kislányt úgy tisztel, mint egy szentet, aki vízen jár.
(Monty Python: Abszurd, fekete humort megjelenítő kabarécsoport a múlt század hetvenes éveiből.)
Egy teljesen infantilis társadalom térdre esik egy infantilis lény előtt. Oda jutottunk, hogy az infantilizmus határozza meg úgy a politikát, mint a kultúrát.
Felnőtt emberek Mutti-nak, anyunak hívják a kancellárt. Gyerekek, akik még a plüssmacival alszanak, tiltakoznak az ellen, hogy elrabolják a jövőjüket, és ezek az úgynevezett felnőttek ettől úgy lelkesednek, hogy alig tudnak helyükön maradni. Egy német dalszerző, Herbert Grönemeyer szavai teljesednek be:
„Gumimaci katonaság, páncélosok marcipánból.
És a végén fölfalják, egyszerű és nagyszerű…”
A pusztulás prófétái
A fiúk és lányok iránti lelkesedés, akik hirtelen politikailag aktívvá válnak, merő képmutatás. Senki sem operáltatná meg vakbelét egy 16 éves fiatallal, aki karácsonyra egy anatómiaatlaszt kapott szüleitől. Senki sem bízna meg egy olyan építészt házának fölépítésével, aki eddig csak homokvárakat épített. És aki csak meg tudja különböztetni a kockázati alapot a babaváró hiteltől, nem fogja vagyonának kezelését egy 16 éves fiatalra bízni. De ha világunkról és az éghajlatról van szó, a lármázó és handabandázó gyerekekből hirtelen a pusztulás prófétái lesznek, akikre oda kell figyelni.
Gyorsan vegyük meg az új Audit, repüljünk el a Maldív-szigetekre. Aztán kompenzáljuk rossz lelkiismeretünket egy, a Greenpeace-nek juttatott támogatással.
A Greta-jelenség még el fog tartani egy darabig. Egészen addig, amíg ki nem jön a GRETA c. film, amely dokumentálja életének eddigi állomásait. Ha minden jól megy, rögtön a premier után bekövetkezik a klímakatasztrófa. Ha ez elmaradna, Greta szüleit kell bíróság elé állítani gondjukra bízott kiskorú veszélyeztetéséért.
2019 augusztus
Henryk M. Broder
Fordította: Király József
Az írás először a „Zürcher Weltwoche” c. újságnál jelent meg.

A szerzőnek ezúton mondunk köszönetet a közzététel engedélyezéséért.